Borbála tizenöt hónapos

...és ennek alkalmával kitört rajta a hisztikorszak. Ma hajnalban 5:45-kor kinyitotta hajnalkék szemeit, legörbítette azt a csöpp kis száját, és 5:47-re olyan hisztibe lovallta magát a nagyágy kellős közepén, hogy alig hittünk a szemünknek. Nem kellett se cumi, se víz, se semmi, repült minden, ami csak a keze ügyébe akadt.

A drámai vonal amúgy sem elhanyagolható, de míg Marci az elnyomott gyermek szerepét alakítja nagy átéléssel, aki soha nem kap semmit, Bori a makrancos hölgyet játssza, aki ordít, tör-zúz, és hajigál. Ha végképp kifogyott az eszközökből, hasra vágja magát, mint az ejtőernyős, aki valamely bonyolult alakzatot gyakorol a talajon.

Ügyesen próbálkozik a kanállal, igazából már nagyon nehéz etetni, mert önnállóan enne, és sértésnek vesz minden egyéb kísérletet. A táplálkozási szokásain minden valamirevaló dietetikus sírva fakadna: iszonyúan édesszájú, ármit megeszik, amiben van liszt/cukor/joghurt. Minden más elfogyasztása erősen hangulatfüggő.

A legkedvesebb helye továbbra is az erkély, ha nyitva hagyom az ajtót, már slisszol is kifelé.