Borbála tizenegy hónapos

Az ünnepekre esett a hóforduló, úgyhogy csak minimális figyelmet kapott. De majd a következő! Borbála már egyre kevésbé baba, és egyre inkább kisgyerek.

A mozgása továbbra is nagyon jó. Már stabilan áll már egész sokáig, de ha feleszmél, hogy nem kapaszkodik, inkább térdre rogy. A bútorokba kapaszkodva gond nélkül lépeget, és ha valaki kézen fogja, vehemensen el is indul. Bármin átmászik, és ügyesen egyensúlyozik, szinte sose esik orra. Ha hason fekszem a szőnyegen - gyakori - átmászik rajtam, vagy felmászik a vállamig.

Az evése is rendeződni látszik. Most már nem pépezek, vagy a mi kajánkból kap, vagy üvegeset veszek neki. Ebből már vannak kedvencei, a paradicsomos dolgokat gond nélkül eszi, és egyszer sikerült bevásárolnom valami rettenetesen halszagút, azt is gond nélkül betolta. Egyébként a joghurtos-túrós dolgokat nagyon szereti, és bármit kinéz a kezünkből.

A karácsonyi készülődés közben sokszor betettem a zöld puttonyba, ilyenkor gyakorlatilag észrevehetetlenül, hang nélkül elaludt. Éjjel továbbra is kel, de teljes öntudatlanságban szállítom át a nagyágyba. Így minden reggel négyen ébredünk, ami egyre kevésbé kényelmes, mert Bori is elkezdett álmában vándorolni.

Fog: Ha az események nem vesznek drámai fordulatot, legalább négy foggal láthat neki a születésnapi tortájának. A felső két metszőfoga kibújóban van.

Finis után

Eljött, itt volt, és mire kettőt néztünk, el is múlt a karácsony. Iszonyú pörgős menet volt, hogy minden klappoljon, mármint a saját lehetőségeinken belül. A mérleg pozitív, a fa szép (Bori még nem rántotta magára), az aprósütik készen lettek (legközelebb hátha nem borítom bele a gőz fölött megolvasztott csokoládét a gőzölővízbe), és Marci nagyon örült az ajándékoknak (már a 80 darabos puzzle-t is ki tudom rakni. Határ a csillagos ég). És bár a bejgli szétrepedt, egyben ki tudtam venni a tepsiből. Örök hálám annak, aki a szilikon sütőlapot feltalálta.

Rím, ritmus rendben

- Menjünk ki a piacra! - mondom Marcinak. A válasz:

- Menjünk ki a piacra
Együnk almát barackra!

Karácsony az oviban

Marci lesz az ovis karácsony egyik előadója. Egy vers utolsó versszakát mondja el.

"Ég a gyertya, ég
Az adventi négy.
Azt hordeti, azt lobogja:
Jézus üdvözlény."

Nagy nehezen sikerült megmagyarázni, hogy az inkább üdvöz légy, de láttam a szemén, hogy nem lett teljesen meggyőzni.

Sapkaszezon

Nehéz

...időszak ez most. Egyrészt a meló miatt, még megy az átadás-átvétel, megbeszélés, belerázódás az új kollégáknak, és ez sül el mindig jól. Másrészt Bori belelépett az ész nélkül rombolós korszakba, megy és érdeklődik és borít, magára ránt, szétszed satöbbi, ami még nem is vészes, ha ketten vagyunk itthon, de ha Marci is... akkor állandóan megy a sivalkodás "Jaj, ne, a Bori tönkretette!" Bori, ne csináld!" "Anya a Bori közelít (!)" A fizikai szeparáció - azaz hogy Marci fent játsszon a szobájában - nem működik. Ettől Marci nyűgös, sértett, sokszor nyafog. Még eljárni sem nagyon tudtunk, mindenki köhög-lázás, tüsszög, még az hiányzik, hogy a gyerekek elkapják, Borinak így is folyik az orra és köhécsel éjjelenként.

Visszaszámlálás

Most, hogy leadtuk a decemberi számot, és ki is nyomták szépen, elkezdődött a karácsonyi visszaszámlálás. Bár az ajándékokkal nem állok végül is rosszul (majdnem mindenkinek megvan már), mégis versenyfutásként élem meg ezeket a heteket. És sosincs elég idő, hogy mindennel elkészüljek, annyifélét süssek és hímezzek, hogy elég legyen.


Ma tartották az oviban a karácsonyi jótékonysági vásárt, arra sütöttem az első adag mézest idén. Nem volt időm sokat díszítgetni Bori mellett (majdnem végig így is a hátamon aludt), és egyébként is, tavaly messze nem volt olyan sikere, mint számítottam, úgyhogy újítást is bevezettem, kettőt.

Egyik sem saját ötlet, de mindkettőt kicsit továbbfejlesztettem.
Szóval lett cukorközepű süti, mint fenn látható, az oviba be is csomagoltam celofánba. A történeti hűség kedvéért feljegyzem, hogy az ötlet az index süteményes fóruműról származik. Nagy tapasztalat, hogy nem mindegy, milyen savanyúcukrot választunk, az egészen apró szemt rettenetsen nehéz széttörni a gyerek barkácskészlet kis fakalapácsával.


A másik szintén mézes tésztából készült, de jóval fogyaszthatóbb és gyerekbarátabb, mint a cukros. Ezt ízbolygónál láttam, eresetileg linzerből. Marcinak nagyon tetszett, a Mikulás valószínűleg meglepi majd őt is ilyennel :) A közepén cukrozott cseresznye ül.

Mire délután Marciért mentem az oviba, a nyalókautánzatok közül csak három árválkodott az asztalon, a többit elvitték. A cukros nem volt annyira kapós. Azt még amúgy is tervezem továbbfejleszteni, esetleg nyalóka iráőnyba, az eredményekről majd beszámolok.

A süteményeken kívül három hímzett levendulás zsákot vittem. Ezek annyira kapósak voltak, hogy a vevők szeme elé sem kerültek: a fekete hajú Ani néni lecsapott rájuk, és rögtön meg is vette őket. Sajnos mióta Bori vacakul alszik esténként, egyre kevesebb időm van bíbelődni a keresztszemekkel, pedig még jó néhányat szeretnék gyártani karácsonyig.

Most múlik pontosan

Holnap hatályba lép a munkaszerződésem felbontása, és ezzel lezárul egy majdnem tízéves korszak. Sajnálom. Szerencsém volt, jó lapoknál, (alapvetően) jó emberekkel dolgozhattam együtt, nem kényszerültem méltatlan helyzetekbe, megbecsültek, és én is próbáltam megbecsülni magam. Csak utólag fogok rájönni, mi mindent tanultam itt, értékelni szerencsére menet közben isértékeltem.

Borbála tíz hónapos

Már nagy baba, sőt hamarosan kinő a babakorból és átlép a kisgyerekségbe. Méretileg nem teljesíti túl a tervet, sőt: még mindig a 68-as méretet hordja (ezt szolták 6-9 hónaposaknak ajánlani), de még egy-két nagyobb 62-es ruhája is van. Úgyhogy hálistennek simán jók rá azok a cuccok, amiket Marci hordott jóval fiatalabban.

Mit csinál:
* mászik és jön-megy, szánt-vet, pakol, bútorok mellett feláll, de leginkább mászik és mászik és mászik.


például
felmászik a virágtartóra (egy cserép már áldozatul esett)





bemászik az íróasztal alá kábelt rágcsálni (a cumi a szájban csak álca, amely csak a kispályásokat tévesztheti meg)








felmászik a lépcsőn, ha nem csukjuk be a karámot (ezt nem fényképeztem, inkább lehoztam)

bemászik az elöl hagyott dobozba, majd kimászik belőle.










Az evés még mindig rapszodikus, Borbála ugyanis egyrészt finnyás veszettül, másrészt szereti maga intézni a dolgait. Az első tényezőt úgy tudom kivédeni, ha édessel próbálkozom, de a tejtermékek is sikert arattak, sőt van valami rettenetesen halszagú babakaja, azt is örömmel betolja.
Az önállóskodását pedig úgy akartam kicselezni, hogy darabos kaját (főtt répákat adtam a kezébe. Először nagy volt az öröm, utána jött a kiábrándulás. A répák szomorú toccsanással értek földet 3 másodperccel később - erről már nem készült fénykép.

Hát persze

Mindazok után, amit írtam a száraz köhögésről, no mire lettem figyelmes szombaton éjfél után? No ki köhögött így? Hát persze, hogy a Bori.

Több helyről tájékozódtam, és a hallottak alapján egyelőre úgy döntöttem, nem krupp. Azóta átváltott ő is durván zaccos köhögésre. Eddig pont olyan a kórság, amilyen Marcié volt.

Szusz

Keddtől itthon voltunk hárman, a piros torkú, köhögős Marci, a bámész szemű Borbála és én, akinek a) lapzártája volt b) pénteken nyilvánosságra került lapjának kiadóváltása és ezzel állásának megszűnése c) és ezzel kapcsolatban számos elintéznivalója akadt. Amikor erről a három pontot sikerült elfelejtenem (nem sikerült), nagyon jó volt csak úgy itthon lenni a pupákokkal. Marci négy napig feszt legózott, tök jókat épített duplóból, kétségbeesetten visított, amikor Bori megközelítette a műveit, kikapkodta a kezéből az embereket (Bori főleg ezekre bukik), lehozta neki a golyógurítót, és kb 2 percig együtt gurítottak. Ezen kívül felfedezte a CD-ket, az elmúlt napokban mintegy tizenötször hallgattam meg Mazsola kalandjait. A jövő héten előszedem a lemezjátszót meg a régi meselemezeimet odafentről. Hétfőtől ovi.


Bori hiába is próbált itt még tiltakozni, Marci jóóóól megfogta, és pózoltak együtt. A lényeg, hogy mindkettőjük fején korona van (Borién duplós tűzoltófecskendőből). Marcién meg...Penelopé Cruz-os L'Orealos papírcsíkból.

Itt meg golyót gurítanak együtt. Egy golyóval!

Öröm

Minden szülőnek vannak irreális és megmagyarázhatatlan parái (néha az is irreálisnak tűnik, hogy szülő vagyok, höhö), nekem a köhögés az. Nem az akármilyen köhögés, hanem a száraz, éjszakai, amikor nem tudni, mitől köhög a gyerek, csak köhög-köhög és kínlódik. Valószínűleg túl sokat olvastam a Kincskereső kisködmönből a Körtemuzsika című fejezetet. A vacsoránál a félrenyelésre rá se rántok, rutinból püfölöm Marci hátát és nyúlok le a torkába, és bányászom ki a megcsócsált és gombóccá összeállt kiflialkatrészeket, de az éjszakai köhögéstől kiborulok, és azonnal kruppot vizionálok és fuldoklást, hiába nyugtatott meg dr T., hogy ugyan, anyuka, nem kell attól félni. Mindenesetre, amikor Marci kedden éjjel 2-kor sírva-köhögve ébredt, és nem volt mit felköhögnie, betojtam, Marci persze átjött, én meg még két óráig tök ébren feküdtem, az ablakot kinyitottam, és a spricniből ötpercenként permeteztem, és vizes pelenkát terítettem a radiátorra. Aznap éjjel nem köhögött többet.

Azóta itthon van, láza nincs, kicsit bágyadt, torka kicsit piros, de már hurutosan köhög! Van minek örülni.

Hétvégésdi

A hétvége jelentős részét a Margitszigeten töltöttük. Szombaton még nagy volt a köd, de így is szép volt a sziget, opálos-szürkésen, a színes levelekkel, az ember várta, hogy egyszer csak megjelennek a Gyűrűlidércek a homályból. De csak néhány nyugdíjas meg kutyaséltáltató jött. Az út mellett futó keskeny sétaúton így versenyezhettünk Marcival, ami abból állt, hogy először kijelölte, hol lesz a cél, aztán visszaballagtunk a rajtig, aztán elindultunk a cél felé, Marci tekerte a bringát veszettül közben teli torokból kiabált nekem (Ne menj ki a sávból, anya! Ne menj ki!), én meg rohantam, mint az őrült, magam előtt a babakocsival. A versenyszellem nagy úr. Kétszer nyertem, az utolsót feladtam, mert már nem kaptam levegőt. A távok ugyans több száz méter hosszúak (hosszúk?) voltak, nem az én kondimnak való ez.

Viszont a tereptárgyakat ügyesen kikerültem (Anya, arra kérlek, verseny közben kerüld ki a reklámtáblát. Nekem nem kell mondani, hogy kerüljem ki, mert én magamtól kikerülöm.), Borbálát megint sikerült hibernálni, nem ébresztette fel sem a fejhangon való visítozás, sem a jó nagy döccenések, sem az az őrült sebesség, amivel a babakocsi száguldott.

Márton-nap

Még kicsit zavaros Marcinak ez a születésnaposdi-névnaposdi, de azt már levette, hogy ez két olyan alkalom, amikor ajándékokat kap. Azzal is bepróbálkozott, hogy névnapjára meghívja az egész óvodát, de ezt hárítottam, hogy ez névnapon nem szokás. Remélem, születésnapjáig még szűkíti a létszámot.

Tőlünk a nagy (és egyetlen) ajándék egy Duplo Ferrari volt, szállítókamionnal, sofőrrel, miegyébbel. Nagy sikert aratott.


Az élességbeli hiányosságokért elnézést, igen, én is látom, hogy nem éles, de még nemigen tudok éles képet csinálni sajnos.

Isten éltesse!

Születésnapi bulira voltunk hivatalosak pénteken, K., Marci unokahúga immár nem hónapokban, hanem években számolja az idő múlását. Nagyon jól sikerült összejövetel volt, a fő ajándékot, egy gigantikus babaházat az ünnepelt rögtön birtokba vette, és nemcsak ő, hanem a jelen lévő unokatesók is. (Volt unokabáty, unokanővér és unokahúg is.) E., a háziasszony azt kérte, sütit vigyünk, persze jó a bolti is, de nagyon megköszöni, ha sütök bármit. Én meg mondtam, hogy nem gond, bármit megsütök, és ebben is maradtunk.

Sokáig vacilláltam, mi is legyen, mert egyrészt domborítani is akartam ennek minden aspektusával (azaz ne legyen snassz kevert tészta és legyen mutatós meg persze überfinom) de legyen gyors vagy legalább előre elkészíthető, mert sok időt nem tudtam rászánni.

Végül lett háromféle sütemény, sós, édes, torta és nemtorta. A domborítás sikerült, de most egy darabig nem akarok lisztet látni, maradok a receptolvasásnál, az legalább nem csinál rumlit.

Meg kellett

Megyünk haza az oviból, beszélgetünk.

- Képzeld, anya, ma nem kellett árulkodom G-re.
- Nagyon örülök, kisfiam.
- De Cs-t azért meg kellett mondanom.

35

Szombatra azt találtam ki, hogy menjünk fel Dobogókőre, járjunk egyet a szép őszi időben. Sajnos Marcival nem tisztáztuk előre a kirándulás alapvető szabályait, így a következő mondatok folyamatos ismétlésére kárhoztattuk magunkat.

- Ne kiabálj az erdőben, kisfiam!
- Ne verd az ágakat azzal a bottal, Marcikám!
- Ne dobd azt a követ a babakocsi felé, ne, apa felé se, és énfelém se!
- Ne rugdosd a bokrokat!
- Ne sivalkodj!
- Ne mutogass a nénire!
- Ne rohangálj azzal a bottal a kezedben, még kiszúrod a szemed!
- Ne nyalogasd a kilátó korlátját!
- Nézz a lábad elé, jaj, mekkorát estél!

Szóval elég fárasztó volt, és nem fizikailag.

Amikor én még kislány voltam

Olvasok Marcinak (Janikovszky É: Akár hiszed, akár nem)

"... A másik táviratozni szeretne, mert az gyorsabb, mint a levél. Ezért kér egy papirost anyukámtól, és ráírja azt, amit üzenni szeretne.
Anyukám megszámolja, hogy hány szóból áll az üzenet, megmondja, hogy mennyit kell fizetni érte. A táviratot még ma megkapja az, akinek küldi. Akármilyen messze lakik."

- Most már nincs távirat, Marcikám. Amikor én gyerek voltam, akkor még volt.
- Akkor még volt, anya?
- Igen.
- Anya, amikor te gyerek voltál, akkor voltak dínók?

Borbála kilenc hónapos

Már annyi időt töltött idekinn, mint odabenn.

Tud/szeret

- négykézláb bámulatos sebességgel teperni
- álldogálni, ha tud mibe kapaszkodni (kanapé, kéznél lévő nadrágszárak)
- segítséggel lépegetni
- fürdetőkarikából kimászni
- kézzel kiflit, bulátát, kölesgolyót megragadni, ügyesen elmajszolni, a feleslegesnek ítélt darabokat nagyvonalúan kidobálni az etetőszék magasából
- szótagokat ismételgetni (papappapapapapa, bababababab, dödödö)
- Marci pályáján a Kövér Ellenőr fejét rágcsálni
- kenguruban/hordozóban utazni valakinek a hasán (jellemzően az enyémen)
- a számára rokonszenves emberek orrát ismerkedés közben megragadni
- a nagyágyban aludni
- az asztal alatt, Marci etetőszékére támaszkodva ácsorogni.
- Bob mester fúróját a padlóhoz csapkodni.

Nem tud/nem szeret
- az éjszakát átaludni. Legalább kétszer kel, függetlenül attól, hol alszik. Épp ezért az éjszaka második felét szinte mindig a nagyágyban tölti.
-autóban/babakocsiban utazni. Már javul a helyzet, de még mindig nem egy benzintyúk. Azt azért szereti, ha feldübörögnek a lóerők.
-kanállal enni. Ha sikerül egy kiskanálnyi pempőt becsempészni a szájába, félsiker, de sokszor ez elől is elzárkózik. Marcinak néha sikerül megtörnie az ellenállását.

Erős drámai vénával büszkélkedhet. Estefelé rendszeresen megcsodálhatjuk az 'inkább a halál, mint az almapüré' magánszámot. Remélem, ezen a téren nem fog belehúzni :)

Még mindig két foga van.