A hétvége jelentős részét a Margitszigeten töltöttük. Szombaton még nagy volt a köd, de így is szép volt a sziget, opálos-szürkésen, a színes levelekkel, az ember várta, hogy egyszer csak megjelennek a Gyűrűlidércek a homályból. De csak néhány nyugdíjas meg kutyaséltáltató jött. Az út mellett futó keskeny sétaúton így versenyezhettünk Marcival, ami abból állt, hogy először kijelölte, hol lesz a cél, aztán visszaballagtunk a rajtig, aztán elindultunk a cél felé, Marci tekerte a bringát veszettül közben teli torokból kiabált nekem (Ne menj ki a sávból, anya! Ne menj ki!), én meg rohantam, mint az őrült, magam előtt a babakocsival. A versenyszellem nagy úr. Kétszer nyertem, az utolsót feladtam, mert már nem kaptam levegőt. A távok ugyans több száz méter hosszúak (hosszúk?) voltak, nem az én kondimnak való ez.
Viszont a tereptárgyakat ügyesen kikerültem (Anya, arra kérlek, verseny közben kerüld ki a reklámtáblát. Nekem nem kell mondani, hogy kerüljem ki, mert én magamtól kikerülöm.), Borbálát megint sikerült hibernálni, nem ébresztette fel sem a fejhangon való visítozás, sem a jó nagy döccenések, sem az az őrült sebesség, amivel a babakocsi száguldott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése