Olvasok Marcinak (Janikovszky É: Akár hiszed, akár nem)
"... A másik táviratozni szeretne, mert az gyorsabb, mint a levél. Ezért kér egy papirost anyukámtól, és ráírja azt, amit üzenni szeretne.
Anyukám megszámolja, hogy hány szóból áll az üzenet, megmondja, hogy mennyit kell fizetni érte. A táviratot még ma megkapja az, akinek küldi. Akármilyen messze lakik."
- Most már nincs távirat, Marcikám. Amikor én gyerek voltam, akkor még volt.
- Akkor még volt, anya?
- Igen.
- Anya, amikor te gyerek voltál, akkor voltak dínók?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése