Visszaszámlálás

Most, hogy leadtuk a decemberi számot, és ki is nyomták szépen, elkezdődött a karácsonyi visszaszámlálás. Bár az ajándékokkal nem állok végül is rosszul (majdnem mindenkinek megvan már), mégis versenyfutásként élem meg ezeket a heteket. És sosincs elég idő, hogy mindennel elkészüljek, annyifélét süssek és hímezzek, hogy elég legyen.


Ma tartották az oviban a karácsonyi jótékonysági vásárt, arra sütöttem az első adag mézest idén. Nem volt időm sokat díszítgetni Bori mellett (majdnem végig így is a hátamon aludt), és egyébként is, tavaly messze nem volt olyan sikere, mint számítottam, úgyhogy újítást is bevezettem, kettőt.

Egyik sem saját ötlet, de mindkettőt kicsit továbbfejlesztettem.
Szóval lett cukorközepű süti, mint fenn látható, az oviba be is csomagoltam celofánba. A történeti hűség kedvéért feljegyzem, hogy az ötlet az index süteményes fóruműról származik. Nagy tapasztalat, hogy nem mindegy, milyen savanyúcukrot választunk, az egészen apró szemt rettenetsen nehéz széttörni a gyerek barkácskészlet kis fakalapácsával.


A másik szintén mézes tésztából készült, de jóval fogyaszthatóbb és gyerekbarátabb, mint a cukros. Ezt ízbolygónál láttam, eresetileg linzerből. Marcinak nagyon tetszett, a Mikulás valószínűleg meglepi majd őt is ilyennel :) A közepén cukrozott cseresznye ül.

Mire délután Marciért mentem az oviba, a nyalókautánzatok közül csak három árválkodott az asztalon, a többit elvitték. A cukros nem volt annyira kapós. Azt még amúgy is tervezem továbbfejleszteni, esetleg nyalóka iráőnyba, az eredményekről majd beszámolok.

A süteményeken kívül három hímzett levendulás zsákot vittem. Ezek annyira kapósak voltak, hogy a vevők szeme elé sem kerültek: a fekete hajú Ani néni lecsapott rájuk, és rögtön meg is vette őket. Sajnos mióta Bori vacakul alszik esténként, egyre kevesebb időm van bíbelődni a keresztszemekkel, pedig még jó néhányat szeretnék gyártani karácsonyig.