Szombatra azt találtam ki, hogy menjünk fel Dobogókőre, járjunk egyet a szép őszi időben. Sajnos Marcival nem tisztáztuk előre a kirándulás alapvető szabályait, így a következő mondatok folyamatos ismétlésére kárhoztattuk magunkat.
- Ne kiabálj az erdőben, kisfiam!
- Ne verd az ágakat azzal a bottal, Marcikám!
- Ne dobd azt a követ a babakocsi felé, ne, apa felé se, és énfelém se!
- Ne rugdosd a bokrokat!
- Ne sivalkodj!
- Ne mutogass a nénire!
- Ne rohangálj azzal a bottal a kezedben, még kiszúrod a szemed!
- Ne nyalogasd a kilátó korlátját!
- Nézz a lábad elé, jaj, mekkorát estél!
Szóval elég fárasztó volt, és nem fizikailag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése