Úgy egy hónapja megismerkedtem egy nagyon kedves és igen karcsú hölggyel, aki egy másik témáról elkanyarodva elmesélte, hogy egy makacs panaszára keresett gyógyírt, és egy hagyományos módszerekkel
Azon túl, hogy a történet és az ok-okozati viszonyok némely pontjait vitattam, azóta ez is ott motoszkál a gondolataim között. Mert ha magamra vetítem ezt a felállást, hát látom, hogy én bizony nagyon odaragadtam a földhöz. Nincs rálátásom, nincs perspektívám. Ki sem látok a barázdámból, amiben túrom magam előre. Kétoldalt földhányások, én meg csak tolom, tolom előre a talajt ész nélkül. Ahelyett, hogy megállnék, kifújnám magam, és körülnéznék, ki a barázdán túlra. És kimásznék belőle.
Mert igazából hónapok óta tudom, hogy ki kell jönnöm nemsokára, a barázdámban időtlen időkig teperhetnék, de csak mákszemeket találok. Márpedig nekem nagyobbak az igényeim, legalább tökmag méretű zsákmányt szeretnék. Sokat. Ugyanakkor mégsem érzem, hogy a tudásommal valóban találnék tökmagot - nem a saját tudásomban nem hiszek, abban nagyon is, de hát én ugye csupa kézenfekvő dolgot tudok, amit mindenki más, lehet továbbmenni kérem, nincs itt semmi látnivaló.
De ma beszélgettem egy szívemnek kedves illetővel, akit igen okosnak is tartok, és úgy látszik, hogy vele például különböző dolgokat tudunk. Azt eddig is tudtam, hogy ő tud egy csomó dolgot, amit én nem, de vannak arra utaló jelek, hogy én is tudok bizonyos dolgokat, amit ő nem. Sőt, ezek között esetleg használható ismeretek is vannak.
Úgyhogy fel van adva a lecke, tessék. Ki kellene jönnöm a barázdámból végre, otthagynom a jól ismert biztonságot (mert ez egy szép barázda, és én nagyon szeretem), és körülnézni, ugyan merre is vannak a tökföldek.
Jaj, a jó öreg imposztorkodás....
VálaszTörlésKét dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy igen, nagyjából mindenki ugyanazt tudja: van egy (vagy több) felsőfokú diplomája, beszél angolul (vagy más nyelve(ke)n), word, xls, ppt szoftverek a barátai, csapatjátékos, de tud önállóan is dolgozni, blablabla. De hogy ami igazán számít az az, hogy gondolkozol munkavégzés közben, hogy alapos vagy, meg gyors, hogy nem lepasszolni akarod meg nem imitálni, hanem lehetőleg minél hamarabb, minél jobban elvégezni. Na és itt vannak kurva nagy különbségek munkaerő és munkaerő között.
És pont ezek a soft skillek adják az igazán értékes munkaerőt, bármilyen területen dolgozunk is. Aztán van még a személyiségnek az a vonulata is, hogy nagyon nem mindegy, hogy valaki egy kellemes, intelligens, kooperatív, humoros illető-e, vagy netán egy idegesítő barom, akivel nem lehet egy szobában megmaradni, mert mindenki agyára megy - na és itt is eléggé jól áll a szénád :)
Úgyhogy ha másért nem is, de ezek miatt állhatsz nyugodtan emelt fővel a páston. De biztos vagyok, hogy a másért is :)
És a másik, hogy tökre (ehhehehe) érdekelne milyen lenne a tökföldek lehető legjobbika Neked? Hátha jártunkban-keltünkben látunk egy olyasmi tökföldet.
haaat, latod, en nem is tudom azt, amit mindenki, mert pl az xls mar nem a baratom (olyan nagyon sose voltunk joban), viszont mas programokat (adobe-ektol) meg napi szinten kezelek, innentol fogva sokkal kevesbe gazolok toluk, mint a tablazatoktol.
Törléses valoban (onfeny! onfeny! onfeny!) velem altalaban szeretnek egyutt dolgozni az emberek, olyan szituacio meg nem adodott, hogy vki miattam allt volna fol az asztalatol - az ellenkezoje mar igen.