na, az vagyok én, a jobb szélen, az a fóka - ez van, ha vízbe érek, lemegyek alfába, lemegyek fókába, visszamegyek gyerekbe, és a világ lemulatságosabb dolgának tartom, ha átcsap a fejemen a hullám, lelkiismeret-furdalás nélkül lökdösöm a gyerekeimet a medencepartról a vízbe, és bugyborékolva-röhögve köpködöm ki a vizet, ha engem belelöknek, regresszálok, boldog vagyok, gyerek vagyok, fóka vagyok, ennyi kell hozzá, egy medencényi víz.
Ez nagyon aranyos volt! Bennem már a fóka szó említése is vigyorgást kelt, hát még ha ennyire szemléletesen taglalod. :-) A fókák cukik.
VálaszTörlésKoszonom :)
TörlésEngem apám gyerekként rozmárnak nevezett, ugyanilyen okból kifolyólag.
VálaszTörlés