Szükségem van igazolványképre. Hajat mosok, leteszem a szemüvegem, beügyeskedem a kontaktlencséimet. Felveszek egy csini felsőt. Rá egy normális pulcsit. Kicsit kifestem a szemem. A fotósnál a tükörbe nézve ellenőrzöm, normálisan nézek ki, sőt, még csinos is vagyok. A hajam is jól áll. Leülök a székbe, a nő kattint. Megmutatja. Rázom a fejem, próbáljuk még egyszer. Kattint. Megmutatja. Sóhajtok, látom, ez elkerülhetetlen. A nő kinyomtatja a fényképeket, elteszem, fizetek.
A birtokomban lévő igazolványképekről egy malac néz rám vissza, igaz, a saját vonásaimmal. A fénykép készülte előtt és után öt-öt másodperccel teljesen rendben lévőnek láttam magam a tükörben. Sovány vigasz, hogy a fotón egy fikarnyit sem emlékeztetek az egy az egy évvel ezelőtt készült útlevélképemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése