Az elvek és a gyakorlat

Igyekezem arra szoktatni a gyerekeket, hogy evés előtt kezet mosunk, nem ülünk piszkosan az asztalhoz stb.

Ehhez képest, ma reggel a Wilson-féle paradicsommadár reményében a zuhogó esőben, térdig gázolva a patakban, részemről szó szerint négykézláb felküzdöttük magunkat egy rettenetesen meredek hegy oldalába a síkos sárban, kapaszkodva kőbe, fatörzsbe, liánokba, gyökerekbe, és hárman két kurta kis deszkán gubbasztottunk mintegy másfél órát a buzgó szúnyogok társaságában. A madár ott tilinkózott a közelben, de nem mutatkozott, így aztán dolgunk végezetlen távoztunk. Már a csónaknál jártunk, amikor az egyik vezetőnk letört az egyik kakaófáról egy termést, a fatörzshöz csapkodva szétrepesztette a burkát, és az egészet a kezembe nyomta, bólógatva, hogy kóstoljam meg, ehető. Tényleg az volt, sőt finom, így aztán (mivel a fiúknak nem ízlett) a retkes, sáros, piszkos ujjaimmal egyenként feszegettem ki a magvakat, és szopogattam le róluk a gyümölcshúst, a magokat meg nagy gusztussal szétköpködtem. Még jó, hogy a gyerekek nem látták.