Amint megéreztem a nyakamon az olló hűvösét, már tudtam, hogy tévedés volt az egész, meg azt is, hogy most már mindegy, nem lehet visszacsinálni. Mégis rossz volt látni a bokáig érő hajkupacot a padlón, de emelt fővel távoztam. Azóta sálat hordok (itthon is), pedig utálom, de máskülönben fázik a tarkóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése