Figyelmeztetés

Vasárnap dél körül  gipszkartontiplit kerestünk a szemközti barkácsáruházban. Találtunk is (nem bizonyult megfelelőnek később), a pénztárak előtt óriási sorok. Marci minden figyelmeztetésem ellenére elbóklászik mellőlem. Egyszer csak feltűnik egy villástargonca, mintegy háromszáz kiló antik hatású járólappal, útja épp Marci és köztem vezet. Jön. Szólok Marcinak, vigyázzon. Ezt jómagam úgy értelmezném az adott helyzetben, maradjon ott, ahol van, de Marci nem:  mértani pontossággal a targonca elé ugrik, aztán még egy ugrással mellém. Óriási mázli, hogy a targoncás ember lassított a kasszák előtti tömeget látva. Meg aztán nyilván én nem voltam elég adekvát, és nem azt mondtam, hogy maradjon, de még most is feláll a hátamon a szőr, ha eszembe jut.