A legvadabb pesszimista gondolataim váltak valóra, amikor Bori szombat éjjelre belázasodott. Egész nap jól volt, délutánra még a láza is lement, de azért a szombatot a kinn sugárzó verőfény dacára rendes családként itthon töltöttük. Vasárnap viszont már nem voltunk ilyen konfliktuskerülők, mivel kedves ismerőseink ismét megnyitották búvárbázisukat a dorogi Palatinus-tónál, és bázisavatást-tótakarítást tartottak. Bori odafelé elaludt a kocsiban, ami óriási szerencsének bizonyult, mert utána gyakorlatilag nem lehetett kivakarni a tóból, úgyhogy a napot a térdig érő vízben, gólya üzemmódban töltöttem. Közben Marci ugrált a stégről, vízibiciklizett, rohangált ide-oda és csak azért nem játszott hosszabban a távirányítású autókkal, mert azok tíz perc után bemondták az unalmast.
Amikor nagy nehezen összeszedtük magunkat és hazagurultunk, a ház kertjében mintegy harminc mulatozó lakótársat találtunk, akik J. negyvenedik születésnapját ünnepelték, egyszersmind bizonyos pácolt húsok sütögetésével felavatták a nyár alatt készült kerti kemencét. A ház volt és jelenlegi lakóihoz, illetve azok közvetlen hozzátartozóihoz (akik mind képviseltették magukat odalenn) egy karaoke-s ember is csatlakozott, aminek következtében fél kilenckor a Csókkirálytól zengett a V. utca. Ezt a többi V. utcai lakó természetesen nem nézhette tétlenül, tehát némi alpári üvöltözés után megjelent egy kisbusznyi gumibotos rendőr, akikhez bejelentés érkezett, miszerint itt tömegverekedés készül. Ekkor én már a gyerekeket fürdettem idefenn, csak másodkézből tudom, hogy szegények elég csalódottan álldogáltak az együtt sütögető, söröző, karaoke-zó lakók láttán, aztán további jó szórakozást kívánva távoztak.
:)
VálaszTörlés