A hétvégén Balatonon hosszasan elbeszélgettem Sz. nagypapájával, a szembeszomszéd O. bácsival. Szó esett a dél-dunántúli vadállományról, fajgazdagságról, az ezt befolyásoló autópálya-építkezésről, a környék egykori földbirtokosairól, a hulladékkezelés gyakorlatáról, arról, hogy gyakorlatilag itt játszódik A koppányi aga testamentuma, de már az Árpád-korban lakott volt a terület, két földvár is állt nem messze, a dűlőnevek ma is utalnak rájuk, és jó lenne régészetileg feltárni azokat a részeket, de persze nincs rá pénz.
A szomorú diószemű, kapufabajszos O. bácsi nem tanár, nem orvos, de még csak nem is vízóra-leolvasó. Kukás a f-i szeméttelepen. A falu utolsó utcájának a végén lakik, a szegénysoron.
Árokparton is nyílik rózsa.
VálaszTörlésTetszenek a bejegyzéseid.
Sajnálom, hogy a tegnapelőttinek meg kellett íródnia!
Örülök, hogy tetszenek :)
VálaszTörlés