Bevallom, eléggé féltem ettől a héttől, de már több mint két nap eltelt azóta, hogy Cs. elutazott, és meglepően zökkenőmentesen alakulnak a dolgok.
Vasárnap például, amikor nem tudtuk az orrunkat se kidugni a lakásból, és ráadásul rém kialvatlan voltam, legóztunk, meg Marci pályát épített Borinak, aki mintha kezdene rákapni a vonatozásra, legalábbis nem játszik a vasutasokkal Godzillát, mint szegény szerencsétlen Lego-figurákkal, és nem tépi le a fejüket és hajigálja őket szanaszéjjel. Boldogan megették a sajtos-tejfölös tésztát (a gyerekek, nem a Lego-figurák), aztán Borit letettem aludni, Marcival vonatoztunk kicsit. Utána elért Cs. sms-e, hogy elfelejtette feltölteni a továbbjutós képeit egy fotópályázatra, úgyhogy telefonos irányítása alapján életemben először használhattam képkezelő programot, valamint exportálhattam és immár gyakorlott júzerként feltölthettem a több megás file-okat. Ez idő alatt a gyerekek (elveimmel teljesen ellentétesen) mesefilmet néztek, méghozzá hármat, amit igen élveztek egyébként.
A fotós feltöltős oldal sebessége amúgy arányban állt egy természetfotó elkészítésének ütemével - aki képes napokat gubbasztani egy lesben étlen-szomjan-vécétlen, az higgadtan áldozza rá a délutánját a feltöltésre is, míg egy temperamentumosabb személy ilyenkor már lerúgja a monitort.
Tegnap időben sikerült odaérni oviba-bölcsibe (Marci a megbeszélt időben felköltött), félórával hamarabb kiértem a munkahelyemre, ott töltöttem a délelőttöt, és ez teljesen leszedált agyilag. Este 11-kor már aludtam is.
Talán mégsem lesz olyan fejvesztős a következő két hét sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése