Mucókám, ilyen a felnőttlét!

- szokta a papám mondani, amikor panaszkodom neki valami piszlicsáré dologról, és azt hiszem, a gyereklétnek nem az a fő ismérve, hogy gondtalan, mert emlékeim szerint akkor is nyomott már ez-az, de egyszerre legalább csak egyvalami, felnőttként meg nyomaszt ez is, letör az is, rossz kedvem lesz amattól, a negyedik dologra meg rágondolni se akarok, mert jobb napjaimon csak a sikongató lábrázást hozza rám, rosszabb napjaimon viszont a sírhatnékot.