Megértem, hogy ma kell sajtónyilvános eseményt rendezni - igaz, hogy a kutya se kíváncsi rá, mert mindenki konzerv anyagokat ír a két ünnep közötti időszakra vagy előrehozott lapzártája van stb.
Megértem, hogy emiatt nem mehettem ezen a héten szabadságra, noha még így is ragad benn az éves keretből.
Megértem, hogy a villamossíneket csak a pesti oldalon sikerült kicserélni. De attól még utálom, hogy a lelkem kirázza a busz, és folyton tömeg van, és mindíg beragad a busz a hídon a dugóba.
Megértem, hogy az óvoda nevelés nélküli munkanapot tart pénteken. Elvégre az óvónők is szeretnének felkészülni a karácsonyra. Sajnos én is.
Mindenesetre remélem, hogy a munkahelyi hivatals karácsonyi ünnepségről sikerül meglépnem. A tavalyitól még most is kilel a hideg, ha rágondolok.
2013. december 16., hétfő
2013. december 9., hétfő
Hajmeresztő belegondolni, mit közvetítek zsenge gyermekeim felé
- Anya, egy lány is lehet főnök?
- Persze, Borikám. Ööö... az én főnököm is egy lány. Illetve néni.
- Anya, Boros János* néni?
- Nem, cicukám, ő nem néni. Van más főnököm is, ő néni. Például Hilda*, akiről sokat meséltem régebben, ő a főnököm volt. Ès ő is néni, méghozzá nagyon kedves néni.
- Ha Hilda kedves néni, akkor ő nem gondolta, hogy csupa csúnyákat írtok?
- Nem, Borikám, azt hiszem, ő nem gondolta.
* A neveket a saját jól felfogott érdekemben megváltoztattam.
- Persze, Borikám. Ööö... az én főnököm is egy lány. Illetve néni.
- Anya, Boros János* néni?
- Nem, cicukám, ő nem néni. Van más főnököm is, ő néni. Például Hilda*, akiről sokat meséltem régebben, ő a főnököm volt. Ès ő is néni, méghozzá nagyon kedves néni.
- Ha Hilda kedves néni, akkor ő nem gondolta, hogy csupa csúnyákat írtok?
- Nem, Borikám, azt hiszem, ő nem gondolta.
* A neveket a saját jól felfogott érdekemben megváltoztattam.
2013. december 8., vasárnap
Relatív
A mellettünk lévő lakásban furcsa figurák laktak, néha a kezükhöz tapadt ez-az, aztán feltűnés nélkül távoztak. Utánuk évekig üresen állt a lakás, tavasszal jött a hír, hogy megvette valaki, állítólag rokonszenves ember. Őt magát még nem láttam, de hónapok óta folyamatosan vésnek, fúrnak, faragnak a szomszédban, döng a fal és zeng a ház.
2013. november 30., szombat
Kedves gesztus vasorrú bábáknak
Az Abigélben van egy hasonlat, miszerint amikor beköszöntött az advent, olyasféleképp volt érzékelhetô, mint amikor erôsebbre csavarják a radiátort. Én csak abból veazem észre, hogy mindent ellepnek a különbözô boltok meg áruházak meg üzletláncok katalógusai, megjelent a fenyômintás Milka-tábla az óriásplakáton és a rengeteg mikulásos szalvéta. Az ajándékötletek közül a legbizarabbat a Spar-katalógus tartalmazza, meghatározása szerint gyermek sütési készlet.
2013. november 28., csütörtök
Vér, veríték, trüffel
Bori kifejezően bőrcinek hívja azokat a kis bőrcafatokat, amelyek álnokul meg-megjelennek az ember körme mellett, és amilyen kicsik, olyan kellemetlenek. Nos, ma délben a jobb kezem mutatóujja mellett lévő bőrci beleakadt a bal kezem egyik körmébe, és felszakadt jó fél centi hosszan. Folyt a patakvér, de hamarosan T. kerített egy ragtapaszt, úgyhogy letapasztottam. Délutánra a kezem viszont már érzékeny volt csak, de nem fájt. Mégis aggódtam kicsit, mert este kezdődött a régóta várt trüffeltanfolyam, és jobb mutatóujj híján elég ügyetlen vagyok. A munkatársaim viszont voltak olyan jó fejek, hogy besegítettek, és a trüffelezés előtt még elszaladhattam beszerezni egy kis ezt-azt (porított kakaóvajat, cukorkonfettiket, bonbonpapírt, hogy csak a legszükségesebbeket említsem), mélyen a szemembe nézve nyomatékosították: Mindenkinek jobb, ha trüffeltanfolyamra mész - mondták.
Nem állíthatom, hogy orrba-szájba trüffelezni fogok, mert piszok szaporátlan, viszont sokkal, de sokkal szebb, mint a bonbonok. Íme egy este termése:
Nem állíthatom, hogy orrba-szájba trüffelezni fogok, mert piszok szaporátlan, viszont sokkal, de sokkal szebb, mint a bonbonok. Íme egy este termése:
2013. november 24., vasárnap
Már el is felejtettem
...milyen ez, itthon maradni hármasban egy egészségessel és egy lábadozóval, aki már annyira nem beteg, hogy ne tudná piszkálni a testvérét feszt, de nem egészséges még ahhoz, hogy nekiinduljunk mondjuk egy múzeumnak, az eső meg szakad, kimenni nem tudunk sétálni, és itthon megyünk egymás idegeire, pont mint három éve, csak most nem a Thomas, a gőzmozdonyt kell olvasnom, amit utáltam, hanem a Gyűrűk Urát, amit szeretek, viszont engem is kerülget valami nyavalya már napok óta, úgyhogy nem elég, hogy a torkom is fáj, de a hangom is, mint a gyűrűlidérceké. Egy idő múlva úgyis megéhezik valaki, amíg kifőzöm a tésztát, addig oltári felfordulást lehet csinálni három perc alatt, ebéd alatt az addig is folyamatosan zajló szekatúra átmehet erősebb ekézésbe, aztán valaki megsértődik, duzzogni kezd, mire én kiosztok mindenkit, és öt percre magamra húzom a vécéajtót, de valaki oda is utánam jön, közben leesik, kiborul, ledől, szétszóródik ez vagy az, aztán elmúlik a nap nagy nehezen, a lakás csatatér, a hangom rekedt, a torkom fáj, a türelmem nulla, és mintha egész nap szenet lapátoltam volna.
És eszembe jut, hogy mintegy két hete A. kolléganőmnek felhívtam a figyelmét: bár éppen kellemes helyettesíteni a beteg gyerekkel otthon maradó munkatársat, beteg gyerekkel otthon maradni sem éppen méznyalás.
És eszembe jut, hogy mintegy két hete A. kolléganőmnek felhívtam a figyelmét: bár éppen kellemes helyettesíteni a beteg gyerekkel otthon maradó munkatársat, beteg gyerekkel otthon maradni sem éppen méznyalás.
2013. november 23., szombat
Egy gyûrû
Általában utálom a felszínes dolgokat, a félig tudottakat, a meg nem emésztetteket, amikor valaki nem tudja, mit beszél, csak mondja, csak mondja, amikor idegen nyelven idéz valaki, csak épp nem tudja, mit (mostanában nagy keletje van amúgy is a hajuknál fogva odarángatott és sokszor hibás latin idézeteknek), így aztán állandóan a plafonon voltam Marci kérdéseitôl a Gyûrûk Urát illetôen: hogy a Merry az magyarul Trufa, hogy kinek kije Bilbó és miért szôrös a lába, és miért van Legolasnak olyan frizurája, mint egy lánynak.
Egyszer aztán kiszaladt a számon, hogy ha majd nagy lesz, elolvashatja a könyvet. Ez a kijelentés észrevétlenül módosult az "egyszer majd elolvassuk"-ig, mire Marci fitymálva közölte, hogy az osztálytársai közül bizonyára többen is elolvasták. Vagy legalábbis a szüleik felolvasták nekik. Felpaprikázva a nagylelkû felajánlásom semmibe vételétôl, elôkaptam az egyik kötetet, és Marci orra alatt lóbálva tájékoztattam, hogy ez csak az egyik rész és még van két ugyanilyen vastag, és erôsen kétlem, hogy nyolcévesen valaki megbirkózott volna vele, vagy legalábbis ismerné a történetet teljes egészében.
Marci meghajolt az érvek súlya alatt, mögöttem pedig bezárult a saját magam állította kelepce ajtaja: immár nem bújhattam ki az ígéret alól, és nem is odázhattam tovább.
Jelenleg harmadik napja olvasom fel a Gyûrûk Urát. Valamivel a századik oldalon túl járok. Jól jön majd a kitartás az elôttünk álló több mint ezerhez.
Egyszer aztán kiszaladt a számon, hogy ha majd nagy lesz, elolvashatja a könyvet. Ez a kijelentés észrevétlenül módosult az "egyszer majd elolvassuk"-ig, mire Marci fitymálva közölte, hogy az osztálytársai közül bizonyára többen is elolvasták. Vagy legalábbis a szüleik felolvasták nekik. Felpaprikázva a nagylelkû felajánlásom semmibe vételétôl, elôkaptam az egyik kötetet, és Marci orra alatt lóbálva tájékoztattam, hogy ez csak az egyik rész és még van két ugyanilyen vastag, és erôsen kétlem, hogy nyolcévesen valaki megbirkózott volna vele, vagy legalábbis ismerné a történetet teljes egészében.
Marci meghajolt az érvek súlya alatt, mögöttem pedig bezárult a saját magam állította kelepce ajtaja: immár nem bújhattam ki az ígéret alól, és nem is odázhattam tovább.
Jelenleg harmadik napja olvasom fel a Gyûrûk Urát. Valamivel a századik oldalon túl járok. Jól jön majd a kitartás az elôttünk álló több mint ezerhez.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)