Vér, veríték, trüffel

Bori kifejezően bőrcinek hívja azokat a kis bőrcafatokat, amelyek álnokul meg-megjelennek az ember körme mellett, és amilyen kicsik, olyan kellemetlenek. Nos, ma délben a jobb kezem mutatóujja mellett lévő bőrci beleakadt a bal kezem egyik körmébe, és felszakadt jó fél centi hosszan. Folyt a patakvér, de hamarosan T. kerített egy ragtapaszt, úgyhogy letapasztottam. Délutánra a kezem viszont már érzékeny volt csak, de nem fájt. Mégis aggódtam kicsit, mert este kezdődött a régóta várt trüffeltanfolyam, és jobb mutatóujj híján elég ügyetlen vagyok. A munkatársaim viszont voltak olyan jó fejek, hogy besegítettek, és a trüffelezés előtt még elszaladhattam beszerezni egy kis ezt-azt (porított kakaóvajat, cukorkonfettiket, bonbonpapírt, hogy csak a legszükségesebbeket említsem), mélyen a szemembe nézve nyomatékosították: Mindenkinek jobb, ha trüffeltanfolyamra mész - mondták.
Nem állíthatom, hogy orrba-szájba trüffelezni fogok, mert piszok szaporátlan, viszont sokkal, de sokkal szebb, mint a bonbonok. Íme egy este termése: