Nem is rémlik, mikor volt B. ilyen beteg; két napig nagyobbrészt lázasan (39+) félig öntudatlanul feküdt kanapén, ágyon, nem evett, inni is csak pár korty vizet ivott, és ha ébren volt, sírdogált.
Emlékszem, 5-6 éve milyen iszonyú volt ez a télvégi időszak; a gyerekek rendszerint felváltva robbantak le (bár ha egyszerre, abban se volt köszönet), itthonról dolgoztam, betegszabi, helyettesítés szóba sem jöhetett, volt, hogy napokig alig tudtam elhagyni a lakást.
Ahhoz képest pénteken elvoltam még korán, reggel 7-től tornázni, ma meg koriztunk Z(s)-vel. Olyan jó látni, hogy a fiúk hogy felveszik a fonalat, M pedig nyilatkozott a Nemzeti Sportnak a téli olimpiáról. Tudta, hol rendezik, fel tudott sorolni öt versenyszámot, azt is tudta, kik az éremesélyesek. Mondtam is neki később, szokja meg, hogy a NS-nak nyilatkozik.
Aztán itthon, sütisütés közben, véletlenül kitéptem a sütő ajtaját. Amit csak azzal tudok magyarázni, hogy a) a mamitorna hatékonyabb a vártnál; b) Hulk ereje költözött belém; c) érdemes lenne szednem magnéziumot, mielőtt lebontom magam körül a háztartást a bennem munkáló feszültségtől.
Jaj, szegény... mentek orvoshoz? Jobban van már?
VálaszTörlésBeteg gyerek+dolgozó szülők=RÉMES!! Emlékszem én is a folyamatos sakkozásssal a szabikkal, határidőkkel, orvoshoz rohangálás, áááá
Jó, h nem engem kérdezett a NS, mert én nem tudtam volna a válaszokat ;-)
Már jobban van, köszönjük, de nagyon bágyadt még szegény :(
VálaszTörlésM óriási hírfogyasztó, rém tájékozott az aktuális témákról. azt nem tudta csak, hány érmünk van eddig a téli olimpiáról - ez megbocsátható, úgy vélem.