Nem reprezentatív kutatásaim/tapasztalataim alapján minden legalább kétgyerekes szülő közös tapasztalata, hogy mert az elsőszülöttje nem produkál valamilyen fejlődéslélektanilag jellegzetes szülőizzasztó magatartásformát (mondjuk nem hisztizik), a szülő, pedagógiai képességeibe vetett teljes hittel áll neki másodszülött gyermeke nevelésének - aki viszont _igenis_ produkálja az említett, fejlődéslélektanilag jellegzetes, szülőizzasztó magatartásformát.
Én sem voltam kivétel.
Ezen a héten valami nagyon hasonló történt: mert míg B.-t egyik temperamentumosabb kis barátnője kicsit megtáncoltatta lelkileg (összeszólalkoztak valami banális dolgon), és kénytelen voltam felhívni az egyébként határtalanul rokonszenves anyukáját, hogy moderáljon kicsit, rá két napra felhívott M egyik kis barátjának az egyébként határtalanul rokonszenves anyukája, hogy gyermekét M. megropogtatta kicsit, és megkért, moderáljak kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése