ez mennyire nem hiányzott (ventillálok)

B-t beírattam programozni, nagyon lelkes. Az órákat egy közeli irodaházban tartják, ahol szerencsés módon, a szülőknek lehetőségük van kulturált körülmények között várakozni (a kosáredzés alatt hétfőnként konkrétan egy iskolában ülök egy lépcsőn). Itt van pár jóáras Ikea asztal meg szék, polc tele régi magazinokkal, és még a wifi kódot is sikerült megtudnom.
Elvittem a laptopomat, mert volt még némi munkám egy-két maszek projektemmel, gondoltam, szépen megcsinálom mindkettőt. Kinyitottam a laptopot és elkezdtem.

Kábé ekkor ültek a hátam mögé.
Két anyuka.
Régi ismerősök, még az oviból talán.
Beszélgetni kezdtek. És rögtön rájöttem, miért nem bírtam én hosszú távon a játszóterezéseket.

Most már tudom, hogy az egyikük építkezik, csúszik a kivitelező, de májusig _mindenképpen_ költözni szeretnének ("megbeszéltük I-val"- akivel a hallottak alapján teljes a gondolati és eszmei szinkron), közben a hölgy édesanyjánál laknak, de ez aláásta a kapcsolatukat (meglepő), egyebek között mert a kedves mama nem engedte a kisfiúnak, hogy a társasházi lakásában labdát pattogtasson, hiszen az zavarná az alattuk lakó - egyébként ötgyerekes - családot. A kedves mama egyébként nyugdíjas, és bár rendkívül jó szakember, nehezen tudott elhelyezkedni, mert a email és az önéletrajz nem barátja, de enélkül csak igen méltatlan munkához jutott.

Tudom továbbá, hogy a másik az előzővel ellentétben vélhetőleg nem dolgozik, viszont síel, illetve síelne, leginkább Ausztriában ("nem olcsó, de megéri, magyarok az oktatók"), viszont a férj nemigen áll kötélnek, mert nem hagyhatja ott a munkáját, erre kizárólag a sportszenvedélye miatt hajlandó (ami nem a síelés, legalábbis a családi síelés iránti fékezhetetlen vonzalom), és egyáltalán, a férje minden családi elköteleződés alól kivonja magát, még korán sem hajlandó kelni, hogy otthon maradjon a kisebbik gyerekkel (aki a várakozás másfél órája alatt egy tabletet nyomkorászott némán), míg a hölgy a nagyobbik gyerekkel közös vérvételre menne, és képtelen elmondani, mikor tud kivenni szabadságot, tehét a hölgy nem tudja lefoglalni a tavaszi utazáshoz sem a szállást, pedig Erdélybe készülnének.

És csak duruzsoltak csendesen, és a hangjuk, mint egy állhatatos légy, csak keringett körülöttem, bekúszott a fülembe, végigszánkázott az agytekervényeimen, és nem tudtam tőle szabadulni, pedig nem érdekelt, isten bizony, nem érdekelt, közben éreztem, amint távozik belőlem az életerő és csökken az íq-m.
Jövő héten inkább kimegyek korizni a közeli pályára.
Köszönöm, hogy elmondhattam.