2018. február 3., szombat

Amúgy meg

sosem volt kedvenc időszakom ez a télvége, és idén is nyűgös nagyon. Fáradékony vagyok, rendszeresen elalszom 9-kor a kanapén a laptop fölött, még mindig érzékeny és merev a bal vállam a december elején (!) kapott influenzaoltástól, az átigazolás miatti egy hónapos hercehurca (még nincs vége, de már írtam már az ombudsmannak is), a felvételi meg a gyerekek egyéb nyűgjei (lásd békegalamb szerepkör) is iszonyatosan fáraszt. Szerettem a tavalyi telet, szeretnék most is egy kis mínusz tíz fokot, száraz, csontig hatoló hideget, befagyott tavakat, tiszta, világos, éles kontúrokat a szemerkélő eső és a nyirkos köd helyett.

2 megjegyzés:

  1. Emlékszem, tavaly nem akartad, h vége legyen! (lehet h lesz még csontighatoló...én nem temetem még a telet)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, és valahogy a próféta szólt belőlem, mert nem lett igazán jó se a tavasz, se a nyár. Sajnos februárban ritkán szokott lenni tartós, nagy hideg (és legalább kéne 2 hét vastag mínusz, hogy befagyjanak a tavak), a statisztikák szerint a január a leghidegebb hónap.v

      Törlés