2017. május 17., szerda

nem menő

Hetekkel ezelőtt olvastam ezt a cikket arról, menő-e a ferihegyi reptér, és a szerző, legnagyobb megdöbbenésemre, arra jutott, hogy szerinte az.

Szerintem meg nem.

Egyrészt ott van a rettenetes megközelítés, a felgyomosodott parkoló, és hogy csak vagyonokért lehet a terminál előtt közvetlenül megállni (közben ott fut a ceglédi vasútvonal egy köpésre, de vasúti kapcsolat, az nincs.) Ráadásul az egész terminál is kicsi, alulméretezett, hiába 2a meg 2b, péntek reggel 6 órakor nem háromszor kunkorodik a sor, és egyáltalán nem férnek el az emberek, nyáron meg iszonyú meleg is, mert a klíma nem tud megbirkózni a kinti negyven fokkal meg a bent szuszogó emberek testhőjével.
Az érkezési oldalon a folyosók szűkek, a női vécé előtt tömegjelenetek alakulnak ki, az útlevél-vizsgálatok előtt dettó, és ha bejön három gép, tele vannak a csomagkiadó szalagok. Arról már nem is beszélve, hogy a csomaghordó kiskocsi fizetős. Ilyet sehol sem láttam.

A pesti reptér nem menő. Szerintem ezek a menő dolgok,
A müncheni reptéren a zöldbe rakott fekvőfotelek a tengerentúli járatoknál (meg a designbolt).
A torontói reptéren az ivókút.
A pekingi reptéren a meditációs sziget (meg a még több ivókút, ami forró vizet is ad) és az USB-töltőállomások.
A párizsi reptéren a biztonságiak, akik kedélyesen pakoltatják szét az utolsó elemig a kézipoggyászt.
Az invernessi reptéren a kilátás az étteremből.
Az edinburgh-i reptéren a kávézó.
A jakartai reptéren a szabadtéri rész és a fafaragások (a zene viszont borzalmas, a sorállás a vízumért kiakasztó).
A londoni reptéren az Accecories (igen, szeretek ott bámészkodni).
A dubaji reptéren a hatalmas szökőkutak és az odabent röpködő madarak.

(Disclaimer: utalva az előző bejegyzésre, ezek nem problémáim, csak eszembe jutott a téma.)

1 megjegyzés: