Black Friday

Még nem költöztünk ide - pedig annak is 14 éve már -, amikor régóta már bringával jártam például dolgozni. Meg ahová lehetett. Akkor ez még kevésbé volt kardinális kérdés, mert sokkal kevésbé volt bevett dolog a városban biciklizni, és a belvárosból bárhová el lehetett jutni könnyen is, gyorsan is tömegközlekedéssel.

Szóval legalább 15 éve sokat bringázom, városban is, de még nem volt balesetem. Még csak nem is estem.
Péntekig.
Pénteken viszont csúnyán elzúgtam - álló helyzetből, a ház előtt.

Amikor elmesélem, persze megkapom a kérdést, hogyan történt, és elmondomom, látom a tekintetekben a 'hát persze' meg a 'még szép' meg a 'hogy lehettél ilyen balfék' felcsillanásokat.
Igen, elmesélve tényleg bizarr, hogy a csomagtartón volt a nagytáska, megpakolva könyvtári könyvvel, az egyik kormányon egy zacskó, benne több palántával, és ahogy meglöktem magam, a papucsom orra aláhajlott, nem lett elég a lendület, és ahogy nem tudtam megtartani az egyensúlyom a biciklin, és beestem a parkoló autók közé.
De ugyanezt a mutatványt (nagytáska+szatyor+papucs) megszámlálhatatlan alkalommal teljesítem, ugyanebben a papucsban, ami nem műanyag vékony talpú flip-flop, hanem ez:

A bal oldalra estem, és úgy rekonstruálom, hogy rám dőlt a könyvekkel, palántákkal megrakott bicikli is. Mindenesetre a nadrágom a bal lábamon rongyosra szakadt, randán felnyúztam a bal térdem, lehorzsoltam a bal könyököm, megcsikartam a jobb combom, és elég csúnyán megütöttem a jobb mellem (belállt a kormány). 

De akkor igazából nemigen foglalkoztam ezzel, mert jellemző módon azzal voltam elfoglalva, hogy hamarabb feltápászkodjam, mint hogy a szomszédék autója kiforduljon, az egyébként rendkívül kedves szomszédjaink meglássanak a dicstelen helyzetben, és nekiálljanak összekanalazni (sajnos nem bírom elviselni, ha sajnálkoznak felettem, nemcsak ők, általában bárki).

Aztán elbicegtem a kertbe, elültettem a szatyorban lévő palántákat, Cs. hozott másik nadrágot (később azt is összekentem, mert újra meg újra felszakadt a var és vérezni kezdett a seb), és visszaültem a bringára, bekarikáztam dolgozni, délután visszavittem a könyveket a könyvtárba, és még két scrabble-partiból egyet meg is nyertem. 

Aztán otthon kiderült, hogy nem megy az alig több mint egyéves kazán, és amikor elindultunk Balatonra, ahol két napig bicegtem és fáztunk, még leeresztettem itthon a redőnyt, nem tudván, hogy viharos szél várható, ami rendszeresen kitépi a redőnyt a sínjéből. 

De Cs. ma délután ügyesen visszapattintotta, a térdem is sokkal jobban hajlik már, és remélem, a kazán is hamarosan ad meleg vizet, lehetőleg a szavatosság jegyében.