Nyilvánvaló volt, hogy hiúsági okokból nem teszek fel
úszószemüveget szombaton, mert nem szeretnék a szemem körül világos foltokkal
létezni az elkövetkező hetekben.
Végül is Bogláron már a második hajóra felfértünk, ami
jelentős javulás, mert előfordult már, hogy másfél órát ácsorogtam a sorban.
Szerencsére ragaszkodtam hozzá, hogy a cuccot vigyük magunkkal, ugyanis jómagam
semmiképp nem akartam szemüveg nélkül, rövidlátóan, mezítláb botorkálni végig
Révfülöpön a focipályán meg a bazársor előtt. Ez szerfölött okos döntésnek
bizonyult (hogy a vizet otthon hagytam, már kevésbé), mert akkora tömeg
fogadott a sátraknál, amekkorát még sosem láttam, és legalább egy órát kellett
tuszkolódni a tumultusban az orvosi vizsgálatig (ejtsd: vérnyomásmérés), a tűző
napon a harmincvalahány fokban, úgyhogy, amint valaki mellettem megjegyezte,
aki ezt kibírja, az már eleve képes úszni 5 km-t. De utána ment már
gördülékenyen minden, és bár a szervezők arra gondoltak, hogy slaggal locsolják
a felhevült tömeget, arra nem, hogy pár papírpohárból vizet osszanak, viszont a
kedves ruhatáros asszony felhívta a figyelmünket arra, hogy papucsban macerás
lesz úszni, és betuszkolta a papucsainkat egy zacskóba.
Szerencsére megfogadtam Cs. tanácsát, és tettem a fejemre valami
kendőfélét, úgyhogy csak enyhén sütött meg a nap, tehát csak saját
vaksiságomnak tulajdonítható, hogy amikor már elég részletesen kibontakoztak a
déli part dombjai, nem Boglárt, hanem nagyjából Szárszót lőttem be célnak, így
végül is az is szép teljesítmény, hogy egy hatalmas vargabetű után mégiscsak jó
helyen másztam ki a vízből, még ha pecsenyepiros arccal is (dacára az 50-es
faktorú naptejnek).
Az itthon előkerülő póló alapján 2002-ben úsztam át először a
Balatont. Az eltelt idő alatt lett két gyerek, néhány plusz kiló, és lassultam
negyedórát. Igaz, arra nem emlékszem, először is megfejeltem-e a távot, vagy
akkor maradtam a meghirdetett 5,2 km-nél.
Nagy dolog! Gratulálok hozzá!
VálaszTörlésGratulálok! azt nem értem, hogy tudtad magaddal vinni a cuccaidat??? ez a szemüvegmizéria minket is kísértett: vagy elindultam a másik partra, mielőtt még A. vízbe ugrott volna, és az elején nem látott, vagy akkor adta ide a szemüveget, amikor vízre szállt, de akkor partot éréskor nem látott semmit - nekem meg így a Balaton körüli vezetésélmény adatott csak meg :)
VálaszTörlésnagyon köszönöm. az igazi meglepetésvaz volt, hogy bár az elején meg akartam halni 1,5-2 km táján, a végén még sprintre is futotta.
VálaszTörlésa cucokkal meg azt lehet csinálni, hogy van olyan ruhatár, amely átviszi Boglárra a holmikat, én oda adtam le a szmüveget, telefont, slusszkulcsot, mindent. így már csak 10 percet kellett vaksin botorkálnom az előző alkalmakkor (most volt velem egy látó ember), amíg a tömeget követve el nem jutottam a vízig. aztán bogláron meg kell találni az adott sátrat és kész. Először mondjuk 1,5 órát kellett várnom a zsákomra, ami kiúszva, fürdőruhában, rövidlátón nem volt vicces, de azóta okultam, és nem 12-kor jutok el oda, hogy leadjam a cókmókom a ruhatárba :)
szerintem legközelebb érdemesebb felkéredzkedni egy visszafele tartó hajóra, mint körbevezetni a Balatont :)
Gratulálok, meglátszik ki itt a vaslady!
VálaszTörlésAz a negyedóra meg nem lassulás, hanem a táv túlteljesítéséhez szükséges idő volt.
Én '99-ben vittem el az akkor 9 éves fiamat öbölátúszásra, eszméletlen nagy élmény volt neki is, nekem is. Minden biztosító hajót megnézett fél táv után, evett-ivott mindenütt, de becsülettel végigúszta. Aztán 2000-ben már az első ötszáz méter után úgy lehagyott, hogy csak a túlparton láttam újra.