- Mondj nekem egy vezetéknevet! - nézett rám szigorúan a szülői munkaközösség tagja, Élanyuka, amint ott ácsorogtam tegnap délután, kezemben a pénzzel, hogy befizessem a pénteki nemtudommilyenlátogatást, amit Marci már két éve is lilára unt. Élanyuka strasszos golyóstolla a névsor fölött körözött határozatlanul, bejárva az A-V közti teljes tartományt.
Megmondtam a vezetéknevet. Egyúttal felhívtam a figyelmét, hogy a vezetéknév rosszul szerepel, van benne egy felesleges betű.
- Jól van! Egyszer elírtam, és azóta nem javítottam ki! - indokolt Élanyuka, majd amikor sziasztokkal elköszöntünk tőle és a gyerekeitől, utánunk dobta: Viszontlátásra!
Végül is, a gyerekeink csak három éve járnak egy csoportba. Csak három éve találkozunk rendszeresen az óvoda öltözőjében. És a hupikék tigrismintás pólómban nyilván voltam olyan tekintélyt parancsoló, hogy nem mert tegeződve elköszönni.
Medveparkba megyünk madarászóvodai programra! 8 óráig kell beérni reggel...
VálaszTörlésN
ööö, nekem meg azt mondta valaki, hogy fizessem be Élanyukának ugyanezt a programot(és kimondta a csaj keresztnevét) és nekem ÍGY fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda ő... azt hiszem, a nevét valamelyik szocifogin örökre kitöröltem a memóriámból, amikor otrombán leteremtett, hogy a hóembernek nem jól kötöm meg valami porcikáját. remélem, az vigasztal, hogy nincs Borcsi korú gyereke :)
VálaszTörlés