Gondban vagyok a karácsonnyal. Gondjaim nem újkeletűek - már évek óta tojástáncot járok, hogy valami összhangot teremtsek Marci fejében, aki mást hall itthon, mást az oviban, és mást a barátaitól.
Kezdetben vala az angyalka, aki karácsonykor ajándékot hoz. A fát nem, azt együtt közösen díszítjük, csak az ajándékosztás hárul az angyalkára. Ez rendben is volt, de Jézuska alakja elkezdett beszivárogni a napjainkba először a barátok útján. Vajon a Jézuska és az angyalka ugyanaz a személy? Ezt még sikerült megmagyarázni úgy-ahogy. (Valahogy idegenkedem a puttóforma Jézuska képétől, aki leszállva a mennyből ajándékokat oszogat.)
Aztán itt van az advent. Elég szekularizáltan tartunk karácsonyt, nem nincs koszorú, meg gyertyagyújtás, nem adventelünk. Az oviban viszont adventelnek a gyerekek. Akkor mi miért nem?
És idén, már rengeteg betlehemet láttunk, plusz nem függetlenül az iskolai programoktól, bejött a képbe a komplett szent család, Máriástul, Józsefestül. Már csak a szentlélek hiányzik, de nem kételkedem, előbb-utóbb az is meglesz. A többivel is megizzadtam, útban az uszoda felé.
- Anya, Szent József a Jézuska apukája volt?
- Ööö. Igen. Nem. Olyasmi.
- És karácsonykor van a Jézuska születésnapja?
- Igen.
- De miért ünnepli mindenki a Jézuska születésnapját?
- Azért, kisfiam, mert kivételes ember volt, és sok szempontból megváltoztatta a világot. Nagyon szép dolgokat tanított, olyanokat, mint előtte senki. Ezért sokan úgy is tartják, hogy nem ember gyermeke volt, hanem az Úristené. Úgy hiszik, hogy Jézus Isten fia.
- Isten fia?
- Igen, Marcikám.
- Megvan, anya! Akkor Szent József az Úristen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése