Sietősen

most csak annyit, hogy végül is csak lecuccoltunk Balatonra, ahol Bori választott magának egy hamisítatlan malacrózsaszín bilit, amibe hajlandó belepisilni, cipő két óránál tovább nem volt a lábán már lassan 10 napja, valamint minden adandó alkalommal lehajigálja magáról a ruhát, teletölti a felmosóvödröt jéghideg vízzel a kertcsapnál, és beleáll, arcán üdvözült mosoly "füjdöm", Marcinak esténként olyan piszkos a lába, hogy külön talpcsutakolást kell tartani, együtt rohangál a többi gyerekkel az utcából, műverekednek igazi hörgésekkel, és este összeveszik Borival azon, mit énekeljek el éppen altatónak, de egyébként alakulnak, például már motoroznak együtt, és Marci nem engedte például a múltkor kiszökni a húgát, amíg elmerültem az akciós bikinik szemrevételezésében (hiányzik az elvesztett fél, ugye). Reggel jön a pék, estefelé a fagylaltoskocsi, és ezzel kerete is van a napnak, plusz itt van velünk anyu, aki csak takarít, és takarít és takarít, ami csak a szeme elé kerül, azt könyörtelenül kitakarítja, és leporolja, lemossa, letörli, sterilizálja és csírátlanítja, hogy aztán öt percen belül összeszarják a legyek, de már legalább látom, milyen leszek húsz év múlva én is.