Úgy két héttel ezelőtt, Balaton.
- Anya, megyek a titkos járatba! Jó? Mehetek?
- Mehetsz, kisfiam, de ha már az árokban rohangálsz, ne vedd le a pólódat.
- De anya, hadd vegyem le!
- Ne vedd le, összecsikarnak az ágak.
Tíz perc múlva.
- Anya, levettem a pólóm... Nézd, mik ezek a piros hólyagok? Viszketnek meg fájnak is.
- Az, Marcikám, csaláncsípés.
*****
Ma, itthon.
- és ha bánt valaki, szólj az óvónéninek. Vagyd rúgd jól sípcsonton. Tudod, melyik a sípcsont? Igen, az. Ha megrúgják, nagyon tud fájni. Na. Szóval ne hagyd, hogy fenyegessenek, meg ilyenekkel, mint a halálfogás, rávegyen valaki olyanra, amit nem akarsz csinálni. Amikor kislány voltam, velem is megcsinálták a halálfogást, és most már tudom, hogy kellett volna szólnom, vagy nem kellett volna hagynom.
- Anya, amikor te kislány voltál, és megcsinálták veled a halálfogást, nem hagytad? Rúgtál? Sípcsontra?
- Ööö. Nem.
Öööö... mi az a halálfogás?
VálaszTörlésA karon kell alkalmazni, és az a lényeg, hogy fájjon. Nekem akkor az alkaromon mutatta be a padtársam (elismert cégvezető ma már), a lényeg, hogy a bőrt az áldozat karján ellentétes irányba kell csavarni. Piszkosul fáj. A modern megoldást csak hallomásból ismerem, de az is a kart érinti, és fájdalmas.
VálaszTörlés