Utálok tolatni. Nem is tudok. A sors kegyelmének tudom be, hogy elköltöztünk az Újlipótvárosból, ahol csak rettenetes kínok közt találtam olyan parkolóhelyet (ha egyáltalán), ahová be tudtam állni orral is.
Tegnap csak a kertből kellett kiállnom, de a kút és a másik autó nem könnyítette meg a dolgom. Cs. mutogat, erre tekerjem a kormányt, amarra, szedjem alá, most egyenesbe, a gyerekek ülnek hátul, mint a nyulak, én meg nem látom, merre kellene mennem, bosszankodom, aztán döntök. Két mozdulattal megfordulok, és kiállom simán. Orral.
Boldogan felsóhajtok, kigördölünk, megkönnyebbülten várom, hogy Cs. bezárja a kaput, és beszálljon, amikor egy hang megszólal a hátam mögül: Anya, csak azt nem értem, miért nem megy neked ez a kiállásos dolog?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése