Sok áramszünet volt mostanában errefelé, ahogy I. fogalmazott valamelyik nap, úgy éjjel fél kettő tájban az erkélyen, kezében egy borospohárral, "jóval több, mint ahogy ez egy világvárosban megengedhető", és felidézte karácsony másnapját, amikor az ELMŰ jóvoltából valóban meghitt gyertyafénynél üldögélt a család, mert egész este nem volt áram (igazi kaland volt feljutni a harmadikra is a tök sötét lépcsőházban). Ezért aztán a közelmúltban kék kertésznadrágos emberek szállták meg a környéket, fölbontották a hepehupás járdákat, árkot ástak és mindenféle kábeleket fektettek. A munkaterületet pedánsan elkerítették, és A4-es papíron kilógatták a tanácsot: Gyalogos forgalom a túloldalon. Ez több helyen ésszerű tanács is volt, de a R. utcában nincs túloldal. Mert nincs járda egy jó szakaszon, csak gaz meg gödrök (a közterület-felügyelet szerint parkosított terület, ezért büntetik az itt parkoló autókat). Az úttestre kényszerült babakocsis anyuka, bottal járó öregasszony, kutyát sétáltató susi melegítős. Mindenki.
A kertésznadrágosok egy hét után elvonultak, az árok maradt. Még két hétig. Ha egy kicsit türelmesebb az önkormányzat vagy az Észak-budai Zrt., akkor talán beveti magát az evolúció, és az itteni lakosok fel-felröppentek volna a rájuk dudáló autók elől. De egy péntek délután, szigorúan kivárva a hét legvégét, egyszer csak megjelent egy munkagép, két óra körül bőgni kezdett az ablakok alatt, és a kertésznadrágosok mintegy másfél óra alatt leaszfaltozták az egész R. utcát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése