"...és Csíkországban együtt ünnepel a nemzet" - szól a Duna tévéből az esti mese előtt a műsorajánló még a múlt héten (a búcsút természetesen élőben közvetítették).
Jóllehet Magyarországon születtem (18. századi ún. Hungarus-felfogás), anyanyelvem magyar (reformkori nemzetfelfogás), és mióta keresek, azért kapok fizetést, mert jól, sőt mi több, az átlagnál jobban használom az anyanyelvem, ezek szerint mégsem számítok a nemzet részének. Hiszen nem ünneplek Csíkországban sem pünkösdöt, sem mást. Lassan 38 évesen ideje volt megtudnom végül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése