Végül is nem meglepő

...mert hát mekkora primadonna már, még alig múlt kétéves, és csak azt a pelenkát adhatom rá, amelyikre áldását adja, azt a ruhát veszi fel, amit jónak lát, utána meg kimegy a tükörhöz, és közli először a tükörképével, aztán velem, hogy Boji szép, és az allűrjei sem hétköznapiak, mert csak a mackós kanalat hajlandó egyáltalán megfogni, reggelente választ, motorral, avagy biciklivel óhajt-e bölcsődébe menni, és akkor a rettenetes raplikról még nem is beszéltünk, szóval Honthy Hanna tanulhatna tőle, mégis meglepett, amikor azt hallottam dünnyögni játék közben, hogy jaj, tyitya, eszem azt a cöpp kis szád...