Idén nem volt nagy húsvét, olyannyira, hogy még tojást sem festettünk, például azért, mert nagypénteken itt rostokoltam a gép előtt, és még hiányzó anyagokra vártam hiába, és összesen annyi időm maradt, hogy elrongyoljak a Sparba délután a meglepetésekért. Isteni szerencse, hogy sikerült elhoznom az utolsó SW-nagykönyvet, Borinak vettem egy kizárólag rózsaszínben és lilában pompázó homokozókészletet, de a játékboltos bácsi itt a sarkon felvilágosított, hogy hiába szeretnék SW tetoválást, olyan nincs, hát lett helyette kártya, Borinak meg plüss katicabogár, ha már állandóan a katicabogár elveszett pöttyeiről kell olvasnom neki.
Marci persze meg volt veszve az ajándékokért, de Borit még nem érintette meg mindez, pedig Marci kizárólag az ő ajándékait találta meg eldugva a fák meg a bokrok között, a saját térdvédőjére már csak este bukkant rá, pedig az ott volt a cseresznyefa legalsó ágvillájában.
És persze lenn lenni állati jó volt, már fázni se fáztunk, Marci őrjöngött az utcabeli gyerekekkel, fociztak meg esőerdőset játszottak az árokparton és az árokban, meg megmászták a kőrisfát a kapu előtt (Sz. fenn is akadt, úgy kellett lehozni), Bori meg szedte a pitypangot, túrta a földet, és már majdnem lett homokozója is, csak a homok bizonyult túl kevésnek, de majd legközelebb. Aztán megjöttek E-ék, és a két kiscsaj rögtön ment a kisházba meg krétával rajzolgattak, meg mesét hallgattak meg randalíroztak együtt - bár K. tagadhatatlanul visszafogottabb természet Borinál. És hálistennek locsoló se jött az idén egy se, így a mai hajmosást is megúsztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése