
A saját régi könyveimet pedig nagyon nagy élvezettel olvasom. Marci igen jó alany, a Bárány Boldizsárt például már másfél évvel ezelőtt elolvastam neki, és magam is igen meglepődtem, hogy értette, bírta, és követte a nem könnyű sztorit. Most télen Misi meséivel volt ugyanígy (nemsokára megpróbálkozunk a Sárkányos mese igazábóllal is - hadd szokja a posztmodernt meg az intertextualitást).
Anyunál a legfelső polcról halásztam le a Minden napra egy mesét is már lassan hat hete, és valóban, lelkiismeretesen olvasunk belőle minden este. (Néha külön vetélkedés is megy a meseolvasásért, mert Borinak ugyanazt kell elolvasni minden este és néha napközben is, az meg nem olyan érdekes ötszázadszorra.)
365+1 mesét összegyűjteni nem kis munka, tisztelettel adózom a szerkesztőnek, főleg, hogy láthatólag gondosan végezte a munkáját, odafigyelt a jeles napokra, láttam, külön mese foglalkozik a bolondok napjával, a karácsonnyal, és van mindenféle mese benne, népmese, műmese, japán, kínai, norvég, indai, angol, de még afrikai is.
Amikor vége van a mesének, Marci mindig megkérdezi, mi lesz a holnapi mese címe. Meg a holnaputánié. Meg az az utánié. És szépen el is olvasom neki. A szombaton azonban megdöbbentem a kettővel következő mese címén: Az okos harckocsi. Aztán az első sorra esett a tekintetem: Zagorulko elvtárs páncéloskatona volt. Először nem tudtam hova tenni Zagurolko elvtársat a harckocsijával, aztán bevillant. Ez az április 4-re rendelt mese. Hát persze. Ez a történet 1976-ban legalább annyira aktuális volt (bár fehér- és vöröskatonákról van benne szó), mint a karácsonyra vagy a szökőnapra rendelt tematikus mese.
Az Anna és Petinél is működő ízlésterror életbe lépett. Úgy döntöttem, nem olvasom el az okos harckocsi történetét. A mai mese a bátor tengelicéről szól, arról, hogyan hozta le az első tavaszi napsugarat a földre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése