Nem tudom, Borinak a melegfront tesz be, még mindig a betegsége miatt van-e rossz passzban, vagy pusztán a dackorszak kulminál-e a napokban, de egy szempillantás alatt képes őrjöngő fúriává változni, és csapkod, hajigál, tör-zúz, amit csak ér. Tegnap hozzám vágta a kanalát háromszor (kétszer tele volt paradicsomos szósszal), ma dühében megemelte az etetőszékét, és elkezdte abriktolni vele a virágaimat (szerencsére hamar közbeléptem), majdnem kiverte az apja kezéből a békítő szándékkal odakínált pohár vizet, és lehajított egy pohár mandarinos joghurtot kanalastul. És közben megy a velőtrázó visítás. Az ok mindannyiszor a kommunikációs bökkenő, például nem a mackós kanalat adtam először a kezébe, nem segítettem elég gyorsan kanalazni a joghurtot, tejet akart, és nem vizet, valamint nem tudtam az üres hűtőből a megfelelő összetételű reggelit elővarázsolni.
Aztán öt perc alatt levonul a vihar (az ebédnél előadott Másik joghurtot kérek című előadás azért hosszabb volt), Mr. Hyde átadja a helyét dr. Jekyllnek, hangicsál, magyaráz, tesz-vesz, én meg csak ülök, magamba roskadva, és arra sincs erőm, hogy egy kávét feltegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése