Az utóbbi hetekben azt vettem észre, hogy Marci rákapott a körömrágásra. Először csak néhány ujján láttam, aztán egyre jobban elharapódzott a dolog (szó szerint, ugye), most már gyakorlatilag alig van körme, ami ne lenne tövig lerágva (a mutatóujja a kedvence). Kenem erre való speciális lakkal, beszélek neki róla szép szóval, semmi eredmény. Pénteken azt mondta, az oviban rágja, unalmában, mert már nem alszik a csendespihenő alatt, és valahogy el kell ütnie az időt. Itthon nem is vettem észre, hogy rágná, de azért megvizsgáltam a kezét péntek délután, és aztán vasárnap este jött a kontroll - a mutatóujjakon lerágta, a többin növekedésnek indult.
Szóltam ma a nevtanban a pszichológus néninek, kicsit beszélgettünk, igen, nehéz időszak ez Marcinak, a húgának is egyre jobban kinyílik a szája, másrészt meg muszáj rá figyelni, hiszen ön- és közveszélyes, de Marci ezt meg sérelmezi stb. Hazafelé menet esett le a tantusz. A körömrágás nagyjából hat-nyolc hete kezdődött, vagy akkor vált intenzívvé. Pont amikor jött a stroke, a kórházazás, aztán amikor Zs. néni többé-kevésbé sínre került, vált egyre rosszabbá nagymama állapota. Ha én is kiadhatnám a bennem lévő feszültséget körömrágással, valószínűleg én is ezt választanám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése