Futva terem, mint a bab

- szösszentette a költő az időről, és rá igaz is volt, gondolom, de az én időm csak sorvad, sápad, konyul. Amíg egyfelől iszonyú hosszan csak várok és várok és várok, Marcira az uszodában, a nevtanban, Borira a bölcsiben, addig itthon szalad a lakás, a mosnivaló halmokban, a mosogatnivaló szintén, és csak tűzoltásra futja már hónapok óta, a munkával dettó el vagyok csúszva és akkor a többiről (a kikapcsolódás/szórakozás fedőnevű léhaságokról) még nem is beszéltem.