2011. február 15., kedd

Amikor néha

megadatik, hogy csak a munkára koncentrálhatok, belém-belém hasít a felismerés, mennyire szeretem én ezt tulajdonképpen csinálni. És mennyire fáj, hogy ez az öröm és a munkám eredménye fölött érzett büszkeség fokozatosan és folyamatosan csorbul, csökken, fogy, és a végén elenyészik teljesen simillima somno.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése