Végre süt a nap, csivognak a madarak, lágy szellő borzolja a fák még kopár ágait. Hónapok óta erre vártam. Minden amellett szól - az időjárás részéről legalábbis -, hogy ez lesz az én napom. Nos, az alábbiak miatt mégsem lett az.
Bori reggel negyed hatkor ébredt. Inkább teljes, mint félkómában konstatáltam, hogy még tök sötét van, és automatikusan átszállítmányoztam a nagyágyba. Ahol viszont nem aludt el. Úgy tíz perc forgolódás után kitalálta, hogy szomjas. Jó, az apja már indult is vízért. Ám mire visszatért, kezében a tele pohárral, a kis hölgy meggondolta magát. TETE!!! - közölte teljes hangerővel, felrebbentve az alvó galambokat az óbudai ablakpárkányokról. Az atyja megadóan indult tejért le a lépcsőn, felvetvén azt a gondolatot, hogy ha leányunk nagyobb lépéseket tesz majd a verbalitás terén, akkor vajon hagymás rostélyost fog-e kívánni egy hasonlatosan alkalmatos időpontban.
Amíg a tejszerző hadművelet odalenn folyt, megkértem Borit, hogy ne másszon le az ágyról, úgyis mindjárt ihat. Merőn rám nézett, majd végig tartva a szemkontaktust, óvatosan learaszolt a matracról, és elindult kifelé a szobából. Sajnos itt szaladt be a madzag, és miután kilátásba helyeztem, hogy ha nem jön vissza, visszaviszem a kiságyba (nem jött), felkaptam, és visszavittem. A következő fél órára boruljon a feledés kíméletes homálya, végül minden diplomácai érzékemet (nincs sok) latba vetve elértem, hogy aludjon a saját helyén mintegy tíz percet. Aztán ismét felébredt, de akkor már úgyis kellett kelni.
Még izzott bennem az optimizmus, nem baj, mondtam, legalább hamar odaér ki-ki oviba, bölcsibe, és lesz időm úszni. Ezzel a tervvel mintegy fél kilenckor hagytam fel, amikor az uszoda előtt megállapítottam, hogy bár van törülközőm, szemüvegem, úszósapkám sőt uszodabérletem is, a fürdőruhám ugyanott lóg a szárítón, mint tegnap este. Nem baj, mondtam, úgyis kell könyvtárba mennem, mielőtt Boriért betérek a bölcsibe, majd bringával megyek, így vagy úgy, de meglesz a napi mozgás.
De ebből sem lett semmi. Részint mert késve indultam a bölcsibe, hiszen mindenkinek akkor jutok eszébe, amikor nem kéne, és ekkor sajnos telefont is ragad, részben mint kiderült, a biciklipumpa Cs.-nál marad, és a csomagtartóban alussza Csipkerózsika-álmát.
Nem baj, gondoltam már kevesebb meggyőződéssel, gyorsan benézek, Bori a reggeli cirkusz után biztos alszik, én meg megjárom, míg Bori alszik, és még mindig visszaérek a bölcsibe. Nos, nem. A gondozónők megkértek, maradjak, ki tudja, mikor ébred Bori. Így mintegy másfél óra adatott, hogy a bölcsődei váró lilliputi padján hétrét görnyedve L. törülközőjén dolgozhassam (ha elkészül, remélem egy kegytárgynak kijáró tiszteletben részesül és csak vallásos áhítattal nyúlnak hozzá holdtölte idején).
Mindezek folytán a könyvtárba Borival indultam el, aki fizikai erejét zsengének ítélte az előtte álló hosszú és viszontagságos úthoz, tehát nagyrészt cipeltette magát.
A végén kifejezetten megkönnyebbültem, amikor hazaértünk, és bejöttünk a házba a gyönyörű napsütésből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése