A kis pipihajat kifésülni
Rántott levessel etetni
Meggykompótot bevinni
Száraz kezet simogatni
Takarót igazgatni
Nehéz lábat megemelni
Zsebkendővel, szalvétával törölgetni
Kis pohárban vizet adni ---

Csak próbálkozom, hogy könnyebb, hogy valamennyire elviselhető legyen.

A R. utcai kertben, amit pár aranykezű nyugdíjas néni gondoz gyönyörűen, úgy egy hete, a hóvirág után kinyílt az első bogláros szellőrózsa.

Ahhoz a pillanathoz képest, amikor megpillantja az ember az üres ágyat a kórteremben, semmiség az, amikor az orvos kimondja: epilepsziás nagyroham.

Búvárbál

Hétvégén kivettünk másfél nap szabit az életünkből. A gyerekeket összepakoltuk, a kiságyat, az etetőszéket, a három plüssmacskát, egy plüssvakondot, öt kiló könyvet, a mindenféle ruhát és pótruhákat és kiszállítmányoztuk az egész hóbelevancot Ürömre. Itthon ugyanezt előadtuk a saját holmijainkkal, a játék állatokat zakó és gálacipő meg nejlonharisnya helyettesítette, valamint a felsimerés, hogy nincs egy valamirevaló, fölvehető férfiing a birtokunkban. Délre aztán került minden, és hipp-hopp két és fél óra alatt le is értünk Pécsre. Nagyon-nagyon jó volt találkozni a szárazra vetett búvárokkal, akik legtöbbjével hónapok óta vagy még régebben nem láttuk egymást, és felvenni velük a fonalat megint, különböző korú, érdeklődésű és szinte minden tekintetben eltérő emberekkel, akikben mindössze az a közös, hogy néha neoprén (esetleg trilaminált) ruhát húznak, és lemennek a víz alá.
A bálra mindenki jól kicsípte magát, anyu már a múlt héten hozott nekem egy tucat ruhát, válasszak, és választottam is egy nagyon szépet, feketét, masnikkal, elöl-hátul jó mélyen kivágott, meg is dicsérték többen, de a legnagyobb döbbenetet mégiscsak Cs. keltette, amikor (szerintem kifogástalan) öltöny-nyakkendőben megjelent a bálteremben. És még táncoltunk is, igaz, nem egymással, de jövőre muszáj lesz változtatni ezen az állapoton, hogy együtt legfeljebb addig jutunk, mintha közösen egy zongorát taszigálnánk ide-oda. Fél háromkor szállingóztunk fel a szobába, a zenekar akkor épp Péterfy Borival buzdította a közönséget, hogy hajoljon bele a hajába. Vasárnap aztán négyesben sétáltunk a pécsi belvárosban, aztán halászleveztünk Paks határában, kora este értünk a pupákokért.
Mintha kicseréltek volna.

In principio erat verbum

- amiből azonnal kitűnik, hogy az Úr és az ő szolgái bizony mind-mind férfiak valának, mert egy nő, aki már látta, hogyan cseperedik csecsemőből totyogó, totyogóból kisgyerek, az valószínűleg így kezdte volna Genezist: Kezdetben vala a Főnév.
A kezdeti főnevesülésen már túl van Borbála, és egyre több ige is ki-kibukik a száján. Ebben - ahhoz képest, hogy arányaiban nincsenek sokan - meglepően sok az ikes ige (eszik, iszik, alszik, öltözik), de van más is: sír, pisil, eltűnt (ez utóbbi jól illusztrálja, mekkora rend van itthon), elment. Már tőmondatok is röpködnek (Hhhhartyi pisil, Apa elment, tyitya elűnt, vava alszik, anya, ide csüccs!) . És hát persze a fejében ennek a többszöröse van, a múltkor Marcit hívtam, eleget időzött a fürdőszobában, gyere ki, ég a házad ideki, mire Borcsi felordított: Pia-pia! (=csigabiga!)

Futva terem, mint a bab

- szösszentette a költő az időről, és rá igaz is volt, gondolom, de az én időm csak sorvad, sápad, konyul. Amíg egyfelől iszonyú hosszan csak várok és várok és várok, Marcira az uszodában, a nevtanban, Borira a bölcsiben, addig itthon szalad a lakás, a mosnivaló halmokban, a mosogatnivaló szintén, és csak tűzoltásra futja már hónapok óta, a munkával dettó el vagyok csúszva és akkor a többiről (a kikapcsolódás/szórakozás fedőnevű léhaságokról) még nem is beszéltem.

Amikor néha

megadatik, hogy csak a munkára koncentrálhatok, belém-belém hasít a felismerés, mennyire szeretem én ezt tulajdonképpen csinálni. És mennyire fáj, hogy ez az öröm és a munkám eredménye fölött érzett büszkeség fokozatosan és folyamatosan csorbul, csökken, fogy, és a végén elenyészik teljesen simillima somno.

- Itt ez a játszótér, hát ez is mi ide, semmi, nézd meg, milyen kicsi! És a korlátok! Hát azok is alacsonyak, pont nem jók semmire,  egészen biztosan felelnek meg az EU-szabványnak! Nézd csak meg, drágám, így bármikor kiszaladhat egy kisgyerek a sétálóútra! No de majd elkapják a szülők, hisz azért vannak, nem igaz? - kérdezte tegnap a Kopaszi-gát hatalmas parkjában ősz, vérvörösre rúzsozott ajkú barátnőjét az energikusan lépkedő napszemüveges, idősebb hölgy, és pont sikerült az utolsó pillanatban félrerántanom az előttük békésen motorozó Borbálát, mielőtt egyszerűen legyalulták volna.

A tisztaságról

Egészen addig jó ötletnek tűnt kiporszívózni a laptop morzsáktól mindig akadó klaviatúráját, amíg az u betű egy kacér koccanással el nem tűnt a porszívócső mélyén.

Az eltűnt idő

A papától kaptunk egy nagy csomag szemes kávét, így mostanában Cs. szokott darálni frissen 15-20 dekát, amennyi belefér a tartóba. Tegnap kora délután gyanútlanul nyitottam ki a bödönt, és amint hirtelen megcsapott a friss kávéillat, nem volt konyha, nem volt Óbuda, nem volt V. utca sem, és nem február eleje volt, hanem május, én pedig tízévesen lépkedek a P. úton, rajtam a szép új sárga nyári ruhám, fehér zoknival és fehér szandállal, a késő délutáni nap besüt a közön a sziget felől, kezemben negyed kiló Karaván kávé, félfinomra darálva, megyek haza éppen a kávé-tea boltból, a kis selyempapír csomag melengeti a tenyeremet, még langyos a kávé, ahogy pár perce kizúdult a kávédarálóból, a néni akkurátusan visszatöltötte a sztaniolzacskóba, aztán becsomagolta selyempapírba, és én viszem, és menet közben oda-odadugom az orrom a tasakhoz, és mélyen beszívom a kávéillatot, aztán befordulok az első sarkon hazafelé.

A pesszimizmus ára

Borinak folyik az orra. Nem nagyon, csak úgy, ahogy februárban ez szokás. A bölcsiben már másodszor szólnak, hogy rettenetesen taknyos, ezen mindkét alkalommal meglepődtem (őszintén). Az mondjuk nem vitás, hogy éjjelente nyugtalanabbul alszik, mint általában. Én meg rettegek, nehogy elkezdjen jó szárazon, krupposan köhögni. Úgyhogy amikor mára virradóra már negyed egykor felsírt, az első álmomból felébredve arra következtettem, legalább 3-4-szer kel majd, jobb, ha ott maradok mellette. Bori ezek után hang nélkül átaludta az éjszakát, így reggel negyed nyolckor, kifacsart tagokkal, macskásan ébredhettem arra, hogy Bori áll az ágyban, és hozzám beszél, és hogy fázik a derekam, mert megint lecsúszott rólam Marci gyerektakarója.

Az árnyékos oldal

Végre süt a nap, csivognak a madarak, lágy szellő borzolja a fák még kopár ágait. Hónapok óta erre vártam. Minden amellett szól - az időjárás részéről legalábbis -, hogy ez lesz az én napom. Nos, az alábbiak miatt mégsem lett az.
Bori reggel negyed hatkor ébredt. Inkább teljes, mint félkómában konstatáltam, hogy még tök sötét van, és automatikusan átszállítmányoztam a nagyágyba. Ahol viszont nem aludt el. Úgy tíz perc forgolódás után kitalálta, hogy szomjas. Jó, az apja már indult is vízért. Ám mire visszatért, kezében a tele pohárral, a kis hölgy meggondolta magát. TETE!!! - közölte teljes hangerővel, felrebbentve az alvó galambokat az óbudai ablakpárkányokról. Az atyja megadóan indult tejért le a lépcsőn, felvetvén azt a gondolatot, hogy ha leányunk nagyobb lépéseket tesz majd a verbalitás terén, akkor vajon hagymás rostélyost fog-e kívánni egy hasonlatosan alkalmatos időpontban.
Amíg a tejszerző hadművelet odalenn folyt, megkértem Borit, hogy ne másszon le az ágyról, úgyis mindjárt ihat. Merőn rám nézett, majd végig tartva a szemkontaktust, óvatosan learaszolt a matracról, és elindult kifelé a szobából. Sajnos itt szaladt be a madzag, és miután kilátásba helyeztem, hogy ha nem jön vissza, visszaviszem a kiságyba (nem jött), felkaptam, és visszavittem. A következő fél órára boruljon a feledés kíméletes homálya, végül minden diplomácai érzékemet (nincs sok) latba vetve elértem, hogy aludjon a saját helyén mintegy tíz percet. Aztán ismét felébredt, de akkor már úgyis kellett kelni.
Még izzott bennem az optimizmus, nem baj, mondtam, legalább hamar odaér ki-ki oviba, bölcsibe, és lesz időm úszni. Ezzel a tervvel mintegy fél kilenckor hagytam fel, amikor az uszoda előtt megállapítottam, hogy bár van törülközőm, szemüvegem, úszósapkám sőt uszodabérletem is, a fürdőruhám ugyanott lóg a szárítón, mint tegnap este. Nem baj, mondtam, úgyis kell könyvtárba mennem, mielőtt Boriért betérek a bölcsibe, majd bringával megyek, így vagy úgy, de meglesz a napi mozgás.
De ebből sem lett semmi. Részint mert késve indultam a bölcsibe, hiszen mindenkinek akkor jutok eszébe, amikor nem kéne, és ekkor sajnos telefont is ragad, részben mint kiderült, a biciklipumpa Cs.-nál marad, és a csomagtartóban alussza Csipkerózsika-álmát.
Nem baj, gondoltam már kevesebb meggyőződéssel, gyorsan benézek, Bori a reggeli cirkusz után biztos alszik, én meg megjárom, míg Bori alszik, és még mindig visszaérek a bölcsibe. Nos, nem. A gondozónők megkértek, maradjak, ki tudja, mikor ébred Bori. Így mintegy másfél óra adatott, hogy a bölcsődei váró lilliputi padján hétrét görnyedve L. törülközőjén dolgozhassam (ha elkészül, remélem egy kegytárgynak kijáró tiszteletben részesül és csak vallásos áhítattal nyúlnak hozzá holdtölte idején).
Mindezek folytán a könyvtárba Borival indultam el, aki fizikai erejét zsengének ítélte az előtte álló hosszú és viszontagságos úthoz, tehát nagyrészt cipeltette magát.
A végén kifejezetten megkönnyebbültem, amikor hazaértünk, és bejöttünk a házba a gyönyörű napsütésből.

Zoo Óbuda

Ami a kötelező köröket illeti, Bori már nagyjából többé-kevésbé tisztában van az állatokkal. A tyitya, pipi, hal és a vava persze alap, de már megy a bárány (beebee), a kecske, a csacsi és a többi háziállat. A helyi viszonyokat tükrözi, hogy a tyinke is megy, az ablaküveghez tapadva, a leszállt egy az etetőre. Az pedig a kártevőkkel szemben elszenvedett kudarcom jelzi, hogy ha néha-néha egy kis árny vitorlázik át a szobán, úgy fejmagasságban, Bori  felkiált: mo! mo! és tapsol a feje fölött. 

Nnnnna

Talán már látszik a fény az alagút végén: a kórházazásnak vége, az egészség-betegség kérdésben tisztul az ég (egyelőre legalábbis), és jövő héttől talán elkezdhetek úszni járni, ha Marci kilábal a (szerencsére igen enyhe lefolyású) vírusfertőzéséből, és ha Bori sem nyal be semmit. Talán még fodrászhoz is eljutok, a kozmetikus még túl merész álomnak tűnik.