január: Honvédkórház
február: Honvédkórház, Margit kórház, OITI
március: Margit kórház, OITI, Margit kórház.
Félek az áprilistól.
2011. március 29., kedd
2011. március 28., hétfő
Konyhaasztal
Az új idők szellemében létezik sajtóval foglalkozó tantárgy is, sőt tavaly óta érettségizni is lehet belőle. Nem tudom, pontosan mik a követelmények, de már két levelet is kaptam érettségi előtt álló leányzóktól, hogy ők ebből szeretnének vizsgázni, és legyek kedves kitölteni a kérdőívüket. Voltam kedves, természetesen, de az egyik versenyző - salgótarjáni egyébként - nem elégedett meg ennyivel, hanem mindenképp személyes találkozót szeretett volna nyélbe ütni. Először udvariasan hárítottam, hogy nemigen tervezek leugrani mostanában Salgótarjánba, de nem hagytam annyiban a dolgot, mert jár ő Pestre rendszeresen, és egy közeli időpontban is jön, és jó lesz-e akkor, mert megnézné a szerkesztőséget, és fényképezne is párat, ha nem zavar. Éppen nem volt jó, ezt meg is írtam rögvest, de utána elméláztam a dolgon. A kiadóban szívesen gondjaiba ajánlom valakinek, aki elkalauzolná, ha ez a terület érdekli, de mit kezdünk akkor, ha a szerkesztőségi munka érdekli? Megmutatom neki a konyhaasztalt, a gyerekszobát, meg az ágyneműtartóba zsúfolt újságokat? Félreértés ne essék, ez a felállás jó mindenkinek (nekem is) - de hirtelen kívülről meglehetősen groteszknek láttam. A leányzó azóta nem jelentkezett. Várom a válaszát.
2011. március 24., csütörtök
Ha én szerkesztő lennék
...mondjuk a D*** tévében (hahahaha), és arról kellene riportot készítenem, hogy a Három királyfi intézet babaköszöntő zászlót terveztet - ne csak azt jelezze gyászlobogó, ha valaki meghalt, az új életeket is köszöntse zászló -, akkor lehet, hogy nem a program koordinátorát kérdezném erről, aki egyrészt éveinek zsenge számát tekintve valószínűtlen, hogy szült már akár egyszer is (és innentől fogva nehezen hihető, hogy ő a legmegfelelőbb ember arra, hogy társaival együtt népszerűsítse a nagycsaládos létet). Második riportalanyomnak nem az első, ránézésre féléves gyerekét a karján hordozó, harmincas kismamát kérdezném, aki persze elmondja, hogy a világ legnagyobb boldogsága a gyerek, ő nem is érti, miért nem szülnek többen. Ha én szerkesztő, esetleg szerkesztő-riporter lennék, lesben állnék az óvodák és az iskolák előtt. És ott vadásznék a szülőkre. Sajnos, innentől fogva borul a koncepció, mert az - esetleg már többgyerekes - anyukák elmondanák, miért nem szülnek többet. Hogy a világ legnagyobb boldogsága a gyerek gyönyörű lózung (ami nem cáfolja az igazságtartalmát), de enni kell, élni kell, odaérni a gyerekért időben, mert a gyerekintézmények véletlenül sem igazodnak a munkahelyek időbeosztásához, ha beteg a gyerek (ami megesik), mindenki megoldja, ahogy tudja, a munkahelyi meló után a házimunkának és a gyereknevelésnek az égegyvilágon semmiféle rangja, társadalmi megbecsülése nincs, de az a minimum, hogy mindenkinek legyen mosott-vasalt ruhája, és a lakásban is legyen rend és tisztaság, és ha bármit el kell intézni egy (esetleg több) kisgyerekkel, az perceken belül igazi kanosszajárássá fajul, mert nem fér fel a babakocsi a buszra, mert ha unatkozik a gyerek a bankban, akkor az ügyintéző húzza a száját, rosszabb esetben ki is oktat, és mert akármit is mond akárki, ez a társadalom jelenleg nem kedvez a gyerekeknek és a gyerekeseknek. Bármekkora mellénnyel is hirdetik.
Szókincs
(Marci SW-s újságot lapoz a szőnyegen.)
B: Bebe! Bebe!
M: Neeeem! Bori ez nem bebe! Ez Yoda mester!
Én: Mondd neki, hogy Yoda! Meg fogja tanulni.
M: Borcsi, mondd, hogy Yoda! Yoda!
B: Jóóó-daaa.
M: Nagyon jó! Mondd: Obi-van Kenobi!
(A többit fedje a feledés kíméletes homálya.)
B: Bebe! Bebe!
M: Neeeem! Bori ez nem bebe! Ez Yoda mester!
Én: Mondd neki, hogy Yoda! Meg fogja tanulni.
M: Borcsi, mondd, hogy Yoda! Yoda!
B: Jóóó-daaa.
M: Nagyon jó! Mondd: Obi-van Kenobi!
(A többit fedje a feledés kíméletes homálya.)
Borbála beszél
Most már nem is vitás, ráérzett, és analizál és szintetizál, megvannak a szótövek és a toldalékok, megvan a struktúra hozzá, és nyomja, nyomja, nyomja ezerrel, már nem csak szavakban, vagy szintagmákban, hanem rendesen, mondatokban.
Néhány klasszikus:
Vacsora előtt: Marci! Gyere te is nyamnyázni!
Amikor meglát a bölcsiben: Megjött Bori anyája!
Reggel, ébredéskor: Apa! Anya! Gyere! Gyere Borihoz!
Könyvnézegetésnél: Bebe [bárány] sétál. Sétál a fánál.
Néhány klasszikus:
Vacsora előtt: Marci! Gyere te is nyamnyázni!
Amikor meglát a bölcsiben: Megjött Bori anyája!
Reggel, ébredéskor: Apa! Anya! Gyere! Gyere Borihoz!
Könyvnézegetésnél: Bebe [bárány] sétál. Sétál a fánál.
2011. március 22., kedd
Képek Balatonról
2011. március 21., hétfő
Párbeszéd az uszodában
Kisfiú: Marci, ő a kistestvéred?
Marci: (közönyösen pillantva Borira) Igen.
Kisfiú: Jaj, de jó neked! De jó, hogy van kistestvéred! Nem is mondtad!
Marci: Nem.
Kisfiú: Jaj, de édes! De aranyos! Nagyon aranyos, igazán!
Marci: (hallgat)
Kisfiú: Marci, és mondd.... kisfiú, vagy kislány?
Marci: (közönyösen pillantva Borira) Igen.
Kisfiú: Jaj, de jó neked! De jó, hogy van kistestvéred! Nem is mondtad!
Marci: Nem.
Kisfiú: Jaj, de édes! De aranyos! Nagyon aranyos, igazán!
Marci: (hallgat)
Kisfiú: Marci, és mondd.... kisfiú, vagy kislány?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





