2012. július 18., szerda
Kulturált szórakozás
Nálunk nem anyukám a nagy társaságilap-olvasó és fogyasztó, hanem apukám. És mivel nem dobunk ki semmit, Balatonon meg pláne nem, mert itt rengeteg hely van, szépen lassan összegyűlt, lerakódott, mint a guánó. Az aranybányát tavaly találtuk meg, amikor a tatarozás miatt ki kellett pakolni mindent. Ekkor bukkantunk a kisasztal alsó polcán rejtőző régi Story magazinokra. Azt, hogy milyen rendkívüli lelet akadt a kezünkbe, csak D. értékelte: elismerő sikkantással meredt a magazinkupacokra. Egy teljes estén átrágtuk magunkat rajta, és csak azért szólaltunk meg, hogy felhívjuk a másik figyelmét egy-egy különösen pikáns részletre.
2012. július 15., vasárnap
esti abszurd
Szín: a konyha. A négytagú család vacsorához készülődik, az anya a konyhapultnál áll, a többiek a vacsoraasztalnál ülnek.
2012. július 14., szombat
táv, munka
Jó ötlet volt lejönni múlt csütörtökön Balatonra, csakhogy azzal, hogy nem határoztam meg pontosan, mikor is jövünk haza, csapdát állítottam magamnak, mert jelenleg egyáltalán nem akarok hazamenni, és ha nem potyognak boszorkányok az égből, bizony nem is megyek.
A dologban csak ott van a feneség, hogy nem vagyok szabadságon, sőt összevont számot készítek épp, de egyelőre nem hogy nem vagyok elmaradva a munkával, hanem éppenséggel nagyon is jól állok vele, és elérhető vagyok telefonon meg emailen is. Valamint azt is tudom, hogy noha elvileg mindegy, egy távmunkás honnan távmunkál, 20 vagy 140 km távolságból-e, azt is sejtem, hogy az azért mégsem mindegy (kollégáinak legalábbis), mindezt otthonában vagy nyaralva teszi-e, nem túl messze a Balatontól.
2012. július 12., csütörtök
Humor Bori-módra
Én: Hány óra van. gyerekek? Marci, menj be, és nézd meg légy szíves!
Bori: Fél tizenkettő, elszaladt a mentő...
2012. július 11., szerda
A hatodik
Nyilvánvaló volt, hogy hiúsági okokból nem teszek fel
úszószemüveget szombaton, mert nem szeretnék a szemem körül világos foltokkal
létezni az elkövetkező hetekben.
2012. július 9., hétfő
Égszakadás és katicás csengô
Szóval voltaképp jó dolog tetôtérben lakni, csak ilyenkor nem nagyon, és mivel pénteken az ovi is megkezdte a szülôbarátnak épp nem nevezhetô hathetes nyári szünetet, hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, még csütörtökön lemegyünk a gyerekekkel Balatonra, hogy elkerüljem a pénteki rettenetes forgalmat a sztrádán (ha vezetésrôl van szó, hajlamos vagyok a kishitûségre).
Még elég jól vettem az este hét után is araszoló kocsisort a Mártírok útján, illetve a hármas koccanást, ami miatt a tûréshatáromhoz mérten túl sokat vánszorogtunk a Budaörsi úton, de ezeket a viszontagságokat hamar elhomályosította a Tárnoknál lecsapó és Szabadbattyánig kitartó vihar, a Fehérvárnál hatvannal elèm vágó kamion, ami miatt kénytelen voltam sávot váltani ugye, de hahá, ekkor kezdett igazán szakadni az eső, méghozzá annyira, hogy még az ablaktörlők sem bírták, de legalább láttam az előttem haladó autó lámpáit, amit szerencsés jelnek vettem, mert közel sem voltam biztos abban, hogy bármilyen más jármű lámpáit képes leszek kivenni a szélvédőn vastagon csurgó vízfolyamon keresztül, és figyeltem és ráncoltam és koncentráltam veszettül, és ekkor szólalt meg cérnahangon Marci hátul, hogy anya, félek, én meg mondtam neki, hogy nem kell félni, kisfiam, aztán egy velőtrázó piiiing hallatszott, mert Bori pont akkor vette észre, hogy mégiscsak eléri a biciklicsengőt, mert a bringának már nem volt hely a csomagtartóban, hát betettük az ülése elé még induláskor.
2012. július 2., hétfő
Cupa capász asz élet
Nem elég, hogy hőségriadó van, és az erkélyre sem tudok kimenni, mert odapörkölődöm.
Nem elég, hogy a piacon négyszáz forintnál nem láttam olcsóbban normális meggyet.
Nem elég, hogy egy szem áfonya sincs az áfonyabokromon.
Nem elég, hogy a piacon négyszáz forintnál nem láttam olcsóbban normális meggyet.
Nem elég, hogy egy szem áfonya sincs az áfonyabokromon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)