esti abszurd

Szín: a konyha. A négytagú család vacsorához készülődik, az anya a konyhapultnál áll, a többiek a vacsoraasztalnál ülnek.



Én: Ki mit ker vacsorára? 
Marci: Én szalámis kenyeret. 
Cs: Én kérek rá sajtot is. 
Bori: Én sonkásat. 
É: Tessék, Marci. Itt a szalámis-sajtos is. Sonka van itthon? 
Cs: Csak ez, de egy hete lejárt a szavatossága, inkább ne együk meg. Bori, sajnos nincs itthon sonka, kérsz szalámis kenyeret? 
Bori: Sonkásat kérek! 
Cs: Nincs itthon sonka, kislányom. Mit kérsz a vajas kenyeredre? Sajtot? 
Bori: Nem szeretem a sajtot! Sonkásat kérek. 
Én: Nem tudok adni sonkásat. Kérsz szalámit? 
Bori: Nincs itthon sonka? 
Én: Nincs. 
Bori: Nem vettünk délután a boltban? 
Cs: Nem. 
Bori: De legközelebb veszünk? 
Én: Veszünk. Legközelebb veszünk. Most mit kérsz a kenyeredre, Bori? 
Bori: Sonkááát! 
Cs.: Bori, nincs itthon sonka. Kérsz sajtot? Vagy szalámit? Nézd, az enyém milyen szép. Megkóstolod? Szalámis-sajtos. 
Bori: Nem kérek! 
Én: Figyelj, Borbála. Vagy eszel vajas kenyeret, vagy kérsz rá szalámit vagy sajtot. Kérhetsz rá lekvárt is. Na döntsél hamar, édes lányom, mert ha nem, lefekszel éhesen aludni. 
Bori: Brühühü! Sonkásat szerettem volna! 
Cs: Én meg azt szerettem volna, ha nem hisztizel... 
Marci: Na? Akkor lefekszel vacsora nélkül? Na???? 
Én: Szóval? Szalámi? Sajt? Lekvár? 
Bori: Brühühü! 
Marci: Akkor? Lefekszel vacsora nélkül? 
Cs: Lehetőleg vacsorázzon... 
Én: Mit kérsz a kenyeredre, Bori? Megeszed így, vajasan? 
Bori: Lekvárt... 
Én: Tessék, itt van, finom baracklekváros. 
Bori: Brühühü! 
Cs: Most mi a baj, Bori? Ott van előtted a finom lekváros kenyér. 
Bori: Nem szeretem a lekvárt! Olyat akarok enni, mint apa! 


Függöny