A vécéablakról

Itt egy szem vécé van, méghozzá a fürdőszobában. A vécétartály mögött, mintegy szemmagasságban, nyílik a kisablak az árokpartra. Az árok mögött nyújtózik több kilométer hosszan a legelő, megszakítva az úttal, egészen f-ig. Vécéablakunk elhelyezkedésének folyományai a következők. 

Nagyon körültekintően kell megválasztanunk a magányra szánt perceket. Máskülönben azon vesszük észre magunkat, hogy hat pár gyerekláb dobog légvonalban harminc centire tőlünk, és mindenki vet egy-egy pillantást befelé, történik-e ott valami érdekes.

Ha megjön a hidegfront, a csukott ajtajú, nyitott ablakú fürdőszobába mintha démonok költöztek volna, amihez képest a Ghostbusters hűtőszekrénye bakfitty. Dudál, fütyül, hujjug a szél odabenn, beszorítva a kis helyiségbe a hosszú-hosszú rohanás után.

Hímneműeknek kiválóan alkalmas hely az elénk táruló térség alapos szemrevételezésére. Ne lepődjünk meg, ha életünk párja kiront a helyiségből és „Héja! Héja!” felkiáltással a fényképezőgépe felé rohan.

Végül, de nem utolsósorban naplemente idején meseszép narancs, rózsaszín és arany fény vetül az ablakon keresztül a csempére – mintha a mennyország kapuja tárulna fel pár percre a vécéablakon túl.