2012. augusztus 17., péntek
A fonalat felvéve
Szóval elvoltunk megint, volt egy hét hőség, egy hét szigorú cipőtlenség, kicsi kis hullámzás, semmi rendes ruha, csak úszódressz vagy bikini, 5:30-as ébresztő, eligazítás, készülődés, egy óra a víz alatt, evés, alvás, eligazítás, készülődés, egy óra a víz alatt evés, alvás, eligazítás, egy óra a víz alatt, evés stb., visítva nevetések a tűzoltós vagy a katasztrófavédelmis történeteken, fullasztó forróság kint, egy csepp meleg víz sem a zuhanyozóban, ebédre és vacsorára hal vagy csirke meg sok káposzta, és odalenn a roncsok, rajtuk korallerdő, halak tömege, néha egy-egy teknős, víz alatt delfinek, nem, nem voltak cukik, fenyegetőek voltak, de jó a pr-juk, az jutott eszembe róluk, hogy percek alatt szétkaphatnának a kúpos, az emlősök között egyedülállóan differenciálatlan fogaikkal, de aztán csak megnéztek és továbbmentek, minket meg berántottak a csónakba, szokás szerint mint a döglött fókát, de legközelebb már nem futni fogok utazás előtt, hanem fekvőtámaszokat nyomok, mert az egész utazásból ez volt az egyetlen, ami nem tetszett, a dicstelen landolás hason a csónak fenekén.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A landolás egyébként a személyzet hibája, ugyanis - én gyakorlott landoltatott lévén- már sokszor sok helyen, sokféle módon kerültem be csónakba. Van egy egészen egyedülálló mód, háttal a csónak peremének felnyújtott kézzel ránt ki a személyzet, és ülőhelyzetbe kerülök a csónak peremén. Onnan saját erőből kerülök beljebb a csónak aljára. Így nem törik sem orrom, sem bordám, és az uszonyomat is kényelmesen vehetem le. Ez Ashraf módszere volt a boldog emlékű Nabilával történt szafarik zodiákkal való merüléseinek alkalmával.
VálaszTörlésDe az sem lenne megvetendő, ha egy hosszabb kötélből engednének le egy ívet, amibe belelépve kis segítséggel bárki kényelmesen beszállhat. Dehát ehhez az én eszem kellene...