Ez szintén a piros magkeverékben lehetett, és magonc korában megúszta az egyik szembeszomszéd spontán - előre nem egyeztetett - gyomlálási hadjáratát. Neve ismeretlen. Vaskos töve van, arról ágazik el rengeteg, finom levelű szár, a végén korallpiros virágokkal.
A kettes számú névtelen, leginkább a díszmákra emlékeztet, a magtok viszont hosszúkás, nem kerekded. Hamar elnyílik, de szép narancssárga.
Az előzőek alapján gondolom, ez is valamilyen hibiszkuszféle lehet. Szép, szép, de olyan buta képe van szegénynek.
Igazi bónisz, hátom az egyben, és az összesnek tudom a nevét! Az előtérben rézvirág (így mondta a nagymamám, hiába áll a zacskóján: legényrózsa), mögötte a fehér a meglepő módon kikelt díszdohány, amit évek óta nem ültetetek már, de valahonnan mindig kinő. Nagyon szeretem, isteni illata van, de idén is csak a törpe fajtájúnak lehetett kapni a magját, azt meg nem vettem. Szerencsére megoldotta magának. Leghátul meg az obligát büdöske.
A paprikát még nem fotóztam. Tekintve, hogy a paradicsomot csak én szeretem, a paprikát viszont mindnyájan, jövőre megfordítom a jelenlegi 4:1-es paradicsom:paprika arányt.
A tökeim. Nagyon kíváncsi vagyok, mekkorák lesznek végül, illetve hogy mit fogok kezdeni három lopótökkel. Az sem kizárt, hogy a számuk emelkedni fog, ugyanis még van pár tő tök, de azok nemigen akarnak teremni, csak kanvirágokat hoznak feszt - de még meggondolhatják magkat.
És aki valamennyit lelkesen locsolja, legszívesebben slaggal, de néha öntözőkannával is.
A rézvirágra nekem azt mondták, cínia. Szépek mind, virágok, zöldségek, meg a kis kék tündér is a kannájával :)
VálaszTörlés