Imázs

Egy ideig próbálkoztam, hogy egy naaaagy hazai, egyebek közt az országimázst építeni hivatott hivatal weboldaláról sajtóanyagot szerezzek. A próbálkozásaim rendre kudarcba fulladtak.
Regisztrálni kellett, és nyilatkozni, és elküldték postán, és küldjem vissza ajánlva, hogy rendes ember vagyok és leszek, és a birtokomba jutott mindenfélét csak a megfelelő célra használom, isten engem úgy segéljen. De hiába. Mert amit kerestem, nem volt. Vagy ha igen, nem jó. De leginkább egyáltalán nem. Öt éve sem. És, a legnagyobb megdöbbenésemre, tavaly sem. Ugyanazok a hóttunalmas anyagok meredtek rám, mint évekkel korábban. Nem bővült, nem változott semmi. Az archívum ugyanolyan használhatatlan dolgokkal volt tele, mint évekkel ezelőtt.


Feladtam. Azóta nem néztem feléjük sem.

Snitt.

De.

Ma egy fejlett skandináv országnak kerestem fel ugyanennek a hivatalának a honlapját. Nem nagy reményekkel. És legnagyobb ámulatomra találtam mindent, mi szem-szájnak ingere. Amire elmegy máskor egy napom, most két óra alatt letudtam. Még egy árva regisztrációhoz sem ragaszkodtak. Csak annyit kértek, hogy kattintsak rá, betartom a feltételeket - az adott szavamat kérték, ismeretlenül. És már tölthettem is le a jobbnál jobb mindenféléket. Mert - a világ egyik legkevésbé korrupt országában úgy gondolják, gondolom én - az adott szó kötelez, még akkor is, ha nem tudják, ki vagyok. És talán azt is gondolják, az országukról alkotott képnek kevésbé árt, ha egy-egy anyagot nem teljesen a rendeltetésének megfelelően használják, mint ha egyáltalán nincs, vagy használhatatlan, vagy hetekig tartó regisztrációval lehet hozzájuk férni.

Vagy esetleg az összes egyszerre.