Reggel elment mindenki a dolgára, hazajöttem én is, miután Borit letettem a bölcsiben, aki annyira unta már magát itthon, hogy még csak nem is ellenkezett, sőt a múlt héten többször kifakadt szegény (Nemakajokitthonmajadnianyával!!!!), és mivel úgy tájékoztattuk, hogy akkor lesz vége a száműzetésnek Tomiban a szobafogságnak, ha eltűnnek a pöttyei, valamikor szerda tájékán egy csöndes félóra után előrukkolt a megoldással Anya, nincsenek máj pöttyeim! Jekapajtam őket!
És itthon hallgatom a csendet egész délelőtt, és tudok koncentrálni egyvalamire, és csend van, nyugalom, békésen ülök a rettenetes rumli kellős közepén, de mindjárt nekiugrom a rendrakás-takarítás soha véget nem érő kombójának, és aztán jó lesz délután kimenni a játszótérre kicsit, jó lesz aztán hazajönni, és összesöpörni a frissen felporszívózott-felmosott padlóról a cipőből kiszóródó homokkupacokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése