Arra már régóta rádöbbentem, hogy a családtagjaimon kívül két pontosan körülhatárolható csoporttal élek - még ha igen ritkán is - társasági életet. Közös halmaz nincs.
Az egyik az a rejtelmes társaság, akik tetemes pénzt és meglehetősen sok időt áldoznak arra, hogy szűk neoprén ruhába préseljék magukat, melyre mellényt vegyenek, amit előzőleg gondosan összeszereltek egy acél- vagy alumíniumpalackkal, benne mintegy 200 barnyi sűrített levegővel, a palackot és a mellényt pedig egy titokzatosnak tűnő szerkentyűvel is összeszerelik, szóval ezt a miskulanciát magukra veszik, valamint többkilónyi ólmot is, aztán uszonyt húznak és maszkot raknak a szemük elé, és amikor mindez rajtuk van, amitől egyrészt nem tudnak járni a hasraesés komoly kockázata nélkül, nem kapnak levegőt az orrukon, az ólom és a palack együttesen rettenetes erővel húzza a hátukat, pedig már izzadnak a ruhában amúgy is, na akkor beleugranak a vízbe, és bugyborékolva elmerülnek, hogy csak egy jó óra vagy másfél után emelkedjenek újra a felszínre, hogy hatalmas orrfújások között mindenféle tengeri férgekről meg rákokról meg effélékről beszéljenek elragadtatottan és egymás szavába vágva, néha megjegyezve, hogy az első öt méteren alig tudtam egyenlíteni, vagy hogy minek fordultunk vissza? Még volt 120 barom, valamint az a misztikus mondat, hogy már osztotta ki a dekót a komputer.
Ha találkozunk a szárazon, víz nélkül, az magában olyan kicsit, mint a maszkabál, mert sokukat általában egy szál gatyában-pólóban látom őket, vagy egy szál strandkendőben, csapzott, vizes hajjal, smink nélkül, sokszor borostásan, mezítláb, arcukon még ott a maszk lenyomata, de persze általában azt is tudom, hogyan festenek a víz alatt, milyen színű a maszkjuk, a mellényük és az uszonyuk, mert az arcuk alig látszik valamennyire. Ehhez képest a rendes hétköznapi viselet is más, hát még a bál, ami tényleg afféle jelmezbál, csak nem cicának meg kalóznak öltözünk, hanem nagyestélyibe a nők és öltönybe a férfiak, de jó az is, nagyon jó, összejönni csak úgy, és beszélni arról, ki mit tervez, és hol merülünk legközelebb. A legtöbbjükkel soha nem ismerkedtem volna meg, soha nem haverkodunk össze, ha nincs ez a közös mánia, hogy időnként szűk neoprén ruhába préseljük magunkat, uszonyt meg maszkot öltünk, és hátunkra vesszük az összeszerelt palackot, hogy megnézzük, milyen odalent.
El szoktam gondolkodni azon, hogy vajon összefutok-e néha ismeretlenül azokkal, akiket olvasok, vagy akik engem olvasnak. Veled a békaemberklubban egészen biztosan nem fogok találkozni, mert nekem se régi prémem, se neoprénem, és víz alá egy percnél hosszabban nem szeretnék menni. Meg barlangba sem.
VálaszTörlésHogy van a pöttyös Bori?
Mondjuk összefuthatnál velem a barlang bejáratánál, én sem vagyok barlangász típus. :)
TörlésPöttyös Bori egyre pöttyösebb, és nagyon cudar éjszakája volt tegnap :(
Azt mondták régebben, hogy az internet elszigeteli az embereket. A búváros cimboráim többségét ehhez képest fórumokon ismertem meg, és némelyikükkel igen jó barátsággá vált a netes ismeretség. Ha nem lennének, bálra se nagyon járnék... (Meg Szalkra, stb.)
VálaszTörlésPedig olyan bálozós alkatnak tűnsz :) Az biztos, hogy a fórumlét nélkül kevesebb búvárral is járnánk össze (pl. amerikai focit nézni).
TörlésSzakestélyben még jó is voltam egyetemistaként, de a bál... Bár úgy fest, ha minden kötél szakad, konferansziéként még van jövőm. Az amerikai fociért elnézést, de szeptemberig nem lesz meccs (és talán addig én is kiépítek idehaza valamit), és a tavaszi magyar NBI-et senkire nem beszélem rá, ennyi jóérzés bennem is van.:)
Törlésén nem bánom az amerikaifocit, sőt! tudod, egy kis színt visz a sivár életkémbe :)
TörlésNem lehet az olyan sivár, a két gyerekkel, a mókusfotóssal meg a fantomparadicsommadarakkal...:)
Törlés:D
VálaszTörlésNo és a másik jól körülhatárolható csoport?
Róluk is fogok írni ám :)
TörlésÉs (méltánytalanul) nem esett szó Cs.-ről, aki sokkal társaságibb lény nálam, és nem hagyja, hogy elmagányosfarkasosodjam.